„Érdemei elismerése mellett kizárták” – a Fekete Sas Szálló tulajdonosának tragédiája
Lerakták tegnap Székesfehérvár első botlatókövét a Fekete Sas Szálló tulajdonosának, Grosz Bernátnak és családjának emlékére, akiket 1944-ben Auschwitz-ban meggyilkoltak. Grosz Bernát a város köztiszteletben álló polgára, a kultúra lelkes támogatója volt, aki 1917-től a helyi képviselő-testület tagjaként évtizedeken át dolgozott a városért.
A Fekete Sas Társaság kezdeményezésére a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és Gunter Demnig szobrászművész Grosz Bernát és felesége, valamint a többi helyi áldozat emlékére botlatókövet helyezett el tegnap a székesfehérvári Fekete Sas Szálló épülete előtt.
A rendezvényen beszédet mondott Cser-Palkovics András polgármester, aki emlékeztetett rá: Grosz Bernát a város köztiszteletben álló polgára, a kultúra lelkes támogatója volt, aki 1917-től a helyi képviselő-testületi tagjaként 25 éven át dolgozott a városért a törvényhatósági bizottságban. A testületből 1939. szeptemberében az érdemei elismerése mellett kizárták. A polgármester megismételt a halálos ítéletet jelentő rettenetes döntést: az érdemei elismerése mellett kizárták. Majd így folytatta: 1944-ben vagyonát elkobozták, a helyi téglagyárba vitték, három napi éhezés után 2866 sorstársával marhavagonban deportálták. 76 éves volt. Született 1868-ban Székesfehérváron, meghalt 1944-ben Auschwitz-ban.
Cser-Palkovics András székesfehérvári polgármester
Az ünnepségen jelen volt Radnóti Zoltán főrabbi, a budapesti Bét Sálom Zsinagóga vallási vezetője, aki így fogalmazott: az emlékjel a szívünket arra fordítja, hogy ránézzünk, elolvassuk a neveket, s elgondolkodjunk rajta, hogy mi történt itt, s mi a dolgunk nekünk, emlékezőknek, zsidóként vagy nem zsidóként, de tiszta szívvel.
Radnóti Zoltán főrabbi (Fotók: Fehérvári rabbik Facebook-csoport)
A jelenlegi Ady Endre utcában található épület fogadóként épült a 17. század első felében, az 1680-as évek óta a tulajdonosok neve is ismert. Az épület 1812-körül nyerte el mai klasszicista formáját. A szálló kávéháza volt a „fehérvári Pilvax”: itt gyülekezett a helyi reformkori fiatalság, s itt olvasták fel 1848. március 16-án a 12 pontot és a Nemzeti Dalt.
