’És elviszlek benneteket az országba, melyre nézve felemeltem a kezemet’
Jó szombatot, Shabat Shalom
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 16:07 óra, az ünnep kimenetele: 17:17 óra.
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 16:07 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 17:17 óra után.
A Tórából ezen a héten a „VÁÉRA” Hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„.És veszlek benneteket magamnak népemül, én pedig leszek nektek Istenetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezet benneteket Egyiptom rabmunkái alól. És elviszlek benneteket az országba, melyre nézve felemeltem a kezemet, hogy adom azt Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, és nektek adom azt örökségül, én az Örökkévaló ”
(Mózes 2. 6:7-8.) Dr. Bernstein Béla fordítása
VÁÉRA – ÉS MEGJELENT NEKI AZ ÖRÖKKÉVALÓ
(Mózes 2. 6:2-9:35.)
„És elviszlek benneteket a földre…”(6:8). Rabbi Simon ben Jocháj mondta: „állt és megingatta a földet, nézett és felszöktette a nemzeteket”(Chabakuk 3:6). Felmért a Szent Áldott Ő minden országot, és nem talált a zsidó népnek adandó alkalmasabb földet Izrael földjénél, felmérte a városokat, és nem talált alkalmasabb várost a Szentély felépítésére Jeruzsálemnél. „és most nektek fogom adni örökségül”(uo.) Rabbi Náftáli Cvi Jehuda Berlin: az Ország nem csupán az Egyiptomból kivonulók számára lett odaígérve, hanem minden későbbi generációnak is.
A kommentár alapja a „nektek” (láchem) szó látszólag felesleges volta, meg kellett próbálni megtalálni „valódi” jelentését. Rabbi Náftáli kommentárjához hasonlókat szép számmal láthatunk, Rabbi Jákov Meklenburg a következőket mondta: „miként a Tóra nem csak a Szináj-hegynél állók számára adatott, ugyanúgy az Ország is örökség minden későbbi nemzedék számára”.
Rabbi Jákov ben Áser szerint az örökség (morásá) szó két helyen szerepel a Tórában, itt, illetve Mózes ötödik könyvében (33:4): „Tant parancsolt nekünk Mózes örökségül”. Ebből tanulhatjuk, hogy a Tóra miatt érdemesültek Izrael fia az Országra, amint írva van: „adta nekik nemzetek országait, hogy elfoglalják népek fáradalmát. Azért, hogy megőrizzék törvényeit és megtartsák tanait”(Zsoltárok 105: 44-45).
Ehhez a mondathoz fűzik hozzá bölcseink: „nagy a Tóra, mert érdemében váltatott meg Izrael a népek közül”. „és vette Áron Elisebát, Áminádáv lányát, Náchson testvérét, magának asszonyul” (6:23). Az „Áminádáv lánya” kifejezésből nem tudjuk, hogy Náchson tetvére?
Miért hangsúlyozza a Tóra (hogy Náchson a testvére)? Mert fontos tapasztalatra hívja fel figyelmünket: a nősülésre gondoló férfi ismerje (vizsgálja) meg szíve választottjának testvérét.
Mivel Náchson nem tartozik a Tóra legismertebb hősei közé, nem árt emlékeztetni korábban már leírt érdemére: ő volt, aki a Nádas-tengeren való átkeléskor először a vízbe gázolt és ennek érdemében ő mutathatta be áldozatát elsőként a törzsfők közül a Hajlék felállításakor.
A múlt héten olvasott szakaszunkban feltűnhetett, hogy Fáraót kezdetben – I-sten utasítására hallgatva – nem pontosan informálják Mózesék, hiszen a következőket mondják: „És hallgatnak majd szavadra; akkor menj be te és Izrael vénei Egyiptom királyához és mondjátok neki: Az Örökkévaló, a héberek Istene megjelent nekünk, azért most hadd menjünk csak háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Örökkévalónak, ami Istenünknek.”(3:18).
Tekintettel arra, hogy nem ez volt a valódi terv, meghökkentő, hogy az Ö-való hazugság elkövetésére bírta rá Izrael vezetőit. Bölcseink szóvá is tették, természetesen nem a Teremtő felelősségét vizsgálták: „Miért nem mondta meg Mózes egyenesen Fáraónak, hogy véget akar vetni népe rabságának, ki akarja vezetni Izrael gyermekeit a szolgaság házából? Miért csak annyit közölt: „háromnapi járóföldre megyünk a pusztába”?
Rabbi Mose Iszerlesz így válaszolt: „Ha azt kérte volna Mózes, hogy Fáraó engedje el végleg a zsidó népet, akkor egészen biztosan elutasító választ kapott volna, hiszen az ezzel járó anyagi és erkölcsi veszteség lehetősége nyilvánvalóan erre indította volna Egyiptom urát. Mose rábénu szerény, visszafogott kérése megteremtette az esélyt, hogy Izrael gyermekei békében távozzanak Egyiptomból. Mivel Fáraó elutasította vezetőnk szolid kérését, elkezdődtek a népünk szabadulását megalapozó csapások”.
Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
