Ezen a napon született Menáhem Begín, Izrael Nobel-békedíjas miniszterelnöke
A ma Fehéroroszországhoz tartozó Breszt-Litovszkban ezen a napon, 1913. augusztus 16-án született Menáhem Begín, a modern Izrael történetének első jobboldali miniszterelnöke. A politikus az egyiptomi-izraeli békeszerződés megkötéséért 1978-ban – Anvar Szadat egyiptomi elnökkel közösen – Nobel-békedíjat kapott.
Menáhem Begín a harmincas években már tevékeny és elkötelezett cionista volt. Tanulmányait előbb a Mizrahí Héber Iskolában folytatta, majd a Varsói Egyetemen jogi diplomát szerzett. Varsó német megszállása elől Begin Vilnába menekült, ahol 1940-ben a szovjet hatóságok a cionista tevékenységére hivatkozva letartóztatták és nyolc év kényszermunkára ítélték. 1940-41-ben Szibériában raboskodott, majd – mint lengyel állampolgárt – átadták a briteknek. Władysław Anders lengyel hadseregében szolgált, 1942-ben Palesztinába rendelték, és leszerelése után Palesztinában maradva az Irgún nevű földalatti félkatonai szervezet parancsnokaklnt harcolt a megszállónak tekintett britek ellen a szabad zsidó állam megteremtéséért. Szüleit a holokauszt során gyilkolták meg.
1977 májusában, amikor a Likud blokk támogatásával elegendő számú mandátumot szerzett a kormányalakításhoz, Begínt Izrael első jobboldali miniszterelnökévé választották (addig a szocialisták voltak hatalmon). Begín ragaszkodott az 1967-ben megszállt Ciszjordánia és a Gázai övezet megtartásához. Ennek ellenére ő volt az első olyan izraeli miniszterelnök, aki hivatalosan és nyilvánosan találkozott arab államfővel. Erre a találkozóra 1977 novemberében került sor, amikor Jeruzsálemben vendégül látta Anvar Szadat egyiptomi elnököt.
Ő vezette az izraeli békedelegációt is, amely béketárgyalásokat kezdett az arabokkal. Ennek eredményeként 1978 szeptemberében Szadattal és Jimmy Carter amerikai elnökkel aláírták a Camp David-i egyezményt.
Az ő regnálásának idején Simon Shiffer, az Israel Radio külpolitikai tudósítója 1979. április elsején bemondta a mikrofonba azt a szellemesnek szánt álhírt, hogy az izraeli kormány a Hatikvah helyett az Euróvíziós Dalfesztiválon a Gali Atari & Milk & Honey által előadott Hallelujah című dalt tette meg az ország nemzeti himnuszává. Senki nem vonta kétségbe az információ igazságát, olyannyira, hogy magának Begín miniszterelnöknek kellett megszólalnia az ügyben, mondván, hogy a kormánynak esze ágában sincs megváltoztatni az ország himnuszát.
A miniszterelnöki pozícióról való 1983-as, általa meg nem indokolt, de valószínűleg magánéleti problémák miatt bekövetkezett lemondása az izraeli politika egy jelentős korszakát zárta le. Ezután a nyilvánosság előtt ritkán mutatkozott. 1992-ben hunyt el, sírja az Olajfák hegyén található.
(A Wikipédia szócikkeinek felhasználásával)
