Goebbels titkárnője „nem tudott semmiről”
Brunhilde Pomsel (1911-2017) a nácik által irányított berlini rádióban, majd a Goebbels által vezetett propagandaminisztériumban dolgozott az 1940-es években. A most magyarul is kiadott visszaemlékezései szerint a legfelsőbb körökben mozgó asszonynak állítólag fogalma sem volt róla, hogy mit művelnek a nácik Európában.
Brunhilde Pomsel száz éves is elmúlt, amikor Thore D. Hansen életinterjút készített vele. Az asszony az utolsó éveiben is kitűnő szellemi állapotban volt, sok-sok apró részletre emlékezett tehát a fiatalkoráról, s természetesen arról az időszakról is, amely Thore D. Hansent a leginkább érdekelte: a náci Információs- és Propagandaminisztériumban 1942 és 1945 között gyors- és gépírónőként töltött éveiről. Beszélgetésükből született az Ein deutsches Leben (Egy német élet) című könyv, amely az Europa Verlag kiadásában jelent meg 2017-ben. Ennek alapján készült a magyar fordítás, amely Győri László munkája.
A könyvben Brunhilde Pomsel elmeséli, hogy miért lépett be a náci pártba, hogyan került be a Birodalmi Rádióhoz, onnan pedig az Információs- és Propagandaminisztériumba, ahol az 1945-ös összeomlásig dolgozott. Kötelességtudó, szabálykövető, egyszerű emberként jellemzi magát, akinek a munkája mindennél fontosabb. Nem kérdezett, hanem végrehajtott, ahogy ő fogalmaz: hagyta magát sodortatni az árral. Azért nem érezte bűnösnek magát, mert ő maga személyesen soha senkinek sem ártott, arról pedig állítólag nem tudott, hogy a főnöke, Goebbels aktív közreműködésével milliókat taszítottak halálba – holott arról tudomása volt, hogy egy-egy rossz helyen és rossz időben elsütött, Hitlerre kihegyezett vicc miatt embereket lőttek agyon.
„Olyan nagy baj az, akkora önzés, ha az emberek azon a helyen, ahová helyezték őket, olyat tesznek, ami nekik jó, s közben tudják, hogy ezzel másnak ártanak? De vajon ki gondol ilyesmire? Ilyen távolra senki sem gondol. Rövidlátók voltunk és közönyösek” – mondta Brunhilde Pomsel erről az időszakról. A 106 évet megért asszony így summázza élettapasztalatát: „A Gonosz létezik. Az Ördög létezik. Isten nincs, de az Ördög létezik. De igazság, az nincs. Nincs igazság”. Igazságszolgáltatás mindenesetre van: Brunhilde Pomsel a háború után öt évet töltött börtönben, majd ott folytatta az életét, ahol a történelem megszakította: titkárnőként dolgozott a német közmédiában a nyugdíjazásáig.
A könyv utószavát Thore D. Hansen írta Mire tanít minket a jelenben Goebbels titkárnőjének a története? címmel, amelynek végső konklúziója az, hogy újra érvényesnek tűnnek Brunhilde Pomsel szavai: rövidlátók vagyunk és közönyösek. Márpedig nem engedhetjük meg magunknak többé – írja Hansen –, hogy elfordítsuk a fejünket, mert a jobboldali demagógok minden eszközt igénybe vesznek, hogy ártsanak a demokráciának. Ha nem tanulunk a múltból, akkor Európában olyan jobboldali populista hullámnak leszünk a szemtanúi, amely a következő években maga alá fogja temetni a demokráciát.
K. Zs.
| Brunhilde Pomsel–Thore D. Hansen: Goebbels titkárnője voltam, Európa Kiadó, 2018. 279 oldal, 3999 forint |
