Áháre mot - Kedosim
Jom kipur: 05.09. 19:29 - 05.10. 20:39

ÖSSZEFOGLALÓ

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Proin rutrum, sapien vel interdum faucibus, nunc tortor lacinia urna, id gravida lacus mi non quam. Integer risus lacus, dignissim ut diam quis, gravida rutrum justo:

  • Vestibulum blandit molestie lectus, sed porta erat congue at.
  • Aenean feugiat hendrerit massa eget eleifend.

További magyarázatok, a szakaszhoz kapcsolódó tartalmalnk a teljes szakasz oldalán találhatóak meg.

Gumicsont antiszemitáknak: mi történt valójában Solymosi Eszterrel?

Kép

Forrás: ATV

Tiszaeszláron nácik elevenítették fel a zsidók elleni hamis vérvádat.

A neonáci Lelkiismeret ’’88 csoport és Schuster Lóránt (Magyar Nemzeti Front) szervezésében Solymosi Eszter emlékrendezvényt tartottak a tiszaeszlári focipályán. Az atv.hu tudósítóinak jelentése szerint a faluba beérkezőket rendőrök igazoltatták, megkérdezték úticéljukat, felírták adataikat, és átnézték csomagtartóikat. Az egyik rendőr az igazoltatás során megjegyezte: ők is ott lennének a rendezvényen, ha tehetnék, mert „már tarthatatlan, ami ebben az országban történik”. Amikor azonban arra terelődött a szó, hogy Solymosi Eszter, a 19. század végén eltűnt libapásztor lány ügyében már réges-régen kimondta a bíróság, hogy ahhoz a zsidóknak semmi köze, a fiatal egyenruhás elismerte, hogy a részleteket nem ismeri. Mint ahogyan még nagyon sokan így vannak ezzel – tehetjük hozzá.


Máig élő vérvád

A focipályán mintegy 80 kopaszra nyírt, többnyire feketeruhás-bakancsos aktivista – közülük húszan a Nemzeti Őrsereg egyenruhásai –, és néhány biciklire támaszkodó helyi érdeklődő gyűlt össze. A hangulat nem volt túl vérmes – vélhetően a kamerák miatt: a rendőrök ugyanis minden mozzanatot rögzítettek.

Az első felszólaló ifj. Tompó László irodalomtörténész volt, aki az 1882. április 2-án eltűnt Solymosi Eszter tiszaeszlári cselédlány ügyében indult eljárás alaposságát és hitelességét kérdőjelezte meg. A máig élő vérvád szerint a zsidók rituális állatölője zsinagógájukban elvágta a kislány torkát. A korabeli nyomozás az előadó szerint lassú volt, nem volt megfelelő karhatalom, csendőrség aki ezt lefolytathatta volna. Szerint ez ügyben eljáró bírót maga Tisza Kálmán miniszter győzte meg, hogy jobb, ha elmarasztaló ítélet születik, mert a Rotschild bárók Bécsben bejelentették, a további szükséges 60 millió forinttal nem finanszírozzák a Monarchia kiadásait, ha nem megfelelő ítélet születik. Az előadó szerint a konklúzió egyszerű: 1883 után nincs joga a magyarnak saját hazájában, erre emlékeztet az ártatlan magyar Jean ‘d Arc, a „húsvéti szűz bárány” története.

A letartóztatott előadó

Az eseményre várták Lipusz Zsoltot is. A holokauszt-tagadó nézeteiről ismert – a Jobbikból néhány hete kilépett – történelemtanár azonban nem érkezett meg, mert Németországban letartoztatták. A moderátor hölgy részleteket nem közölt, csak annyit, hogy mostanra már szabadon engedték.

Így Schuster Lóránt, a Magyar Nemzeti Front elnöke következett, aki azon sajnálkozott, hogy mindig kiforgatják a szavait. Példaként említette, hogy tavalyi beszédében nem is arról beszélt, hogy a zsidók fejét kipával együtt kellene odaszegezni a fához, hiszen ő ezt az áruló magyarokra értette. Említést tett arról is, hogy egy rádióműsorban egy „genetikus” műsorvezető kérdezgette őt – erre többen felröhögtek. Nagyobb véleménynyilvánítás egyébként csak Gusztos Péter nevének elhangzásakor volt a közönség részéről – de a jó ízlés tiltja ennek idézetét.

A szónok szerint egyébként a vietnámi háború mögött a zsidó fegyverkereskedők álltak, mint ahogy a második világháború mögött is. Majd sajnálkozását fejezte ki a holokauszt tagadását, relativizálását tiltó törvény miatt.

Végezetül János evangéliumából Jézus zsidó hallgatóság előtt mondott szavaival búcsúzott: „Ti az ördög atyától valók vagytok” (azt elfelejtette hozzátenni, hogy a Jézus nem etnikai alapon fogalmazta meg elmarasztaló véleményét…).

Schuster felszólalása után a közönség folyamatosan szivárgott el – ebédidő volt -, de előtte még egy hun imát kiosztottak, majd egy hosszú felolvasásba kezdett a nap háziasszonya egy nyíltan antiszemita, nemzeti szocialista szerzőtől. A rendőrök eközben a helyszínen igazoltattak egy-két gárdista egyenruhához hasonló öltözékben megjelent résztvevőt, akik a két öltözet közötti különbségekről győzködték a rend őreit.

A rendezvény következő eleme Solymosi Eszter sírjának megkoszorúzása volt, a program pedig este a Stella sörözőben zárul A Romantikus erőszak és a Radical Hungary együttesek koncertjével.

Mi történt valójában Solymosi Eszterrel?

A honi antiszemitizmus elnyűhetetlen gumicsontja a mártírként kezelt Solymosi Eszter története, illetve az ennek kapcsán máig élő, zsidóság elleni misztikus vérvád. A történet 1882. április 1-jén kezdődött Tiszaeszláron, a 14 éves libapásztor lány eltűnésével. A libalegelőn egy zsidó kisfiú, a négyéves Scharf Samu pár nap múlva arról beszélt társainak, hogy Eszterrel egyidős bátyja, Móric, valamint édesapjuk – másokkal együtt – megölték a lányt.

A faluban 8-10, nem falubeli zsidó személy is tartózkodott ekkor, mert a zsinagógában rituális állatölőt (metszőt) kerestek. Miután sokakban élt a meggyőződés, hogy a zsidók minden húsvétkor egy keresztény szűzlány vérét keverik kovásztalan kenyerükbe, ők is gyanúsítottá váltak. Móric vallomásában ráadásul elmondta: a zsinagóga kulcslyukán belesve látta, hogy a kiabáló és rúgkapáló Eszter torkát elvágják, kiömlő vérét pedig edénybe gyűjtik.

Koncepciós eljárás

Bary József aljegyző, az ügy vizsgálóbírója vezetésével megindult a nyomozás. Tanúk százait hallgatták ki, zsidók tucatjait vetették börtönbe a vizsgálat idejére, s gyűjtötték a terhelő adatokat. Az eljárás lényege az volt, hogy az alapul vett vérvád történetébe minden új tanúvallomást bele kellett illeszteni – bármi áron. Nagy gondot okozott ez a vizsgálóknak, mert a tanúk sokszor egymásnak teljesen ellentmondó információkat adtak, vagy olyanokat, amelyek a térbeli és időbeli korlátok miatt igen nehezen voltak hihetők.

A legváratlanabb eseményt azonban az jelentette, hogy június 18-án a Tiszának egy Eszlártól lejjebb eső szakaszán holttestet találtak a folyóban. A holttest Solymosi Eszter ruháját viselte, csuklójára volt erősítve a kendőbe csomagolt festék, amit az eltűnése előtt a boltban vásárolt, s néhányan az azonosítók közül megmutatták Eszter különös ismertető jeleit is. Nyakán, vagy más testrészén azonban semmilyen vágásnyom nem volt. Így aztán újabb történetre, magyarázatra, szakértőkre és tanúkra lett szükség.

A történet a következőképpen alakult: Mivel a vérvád „biztosan igaz”, és sok vádlott már börtönben ül, a zsidók el akarják hitetni a vizsgálókkal az ártatlanságukat. Ezért valahonnan egy női holttestet loptak, azt Solymosi Eszter ruhájába öltöztették, majd egy lefizetett tutajos csoporttal, a tutaj alá kötözve leúsztatták a Tiszán. Megfelelő körülmények közé érve a holttestet rögzítő kötelet eloldozták, hogy a víz a partra sodorja, és találja meg valaki a zsidók ártatlanságának bizonyítékát. Hónapokig ennek bizonyításán ügyködtek az elszánt vérvádhívők.

Felmentő ítélet

A zsidók az országgyűlési képviselő, író, újságíró, ügyvéd Eötvös Károlyt kérték fel a védelmükre. Eötvös négy ügyvédtársával vállalta a tizenöt vádlott védelmét. Kozma Sándor országos főügyészhez hasonlóan ugyanis alaptalannak tartotta a vérvádat, amit az akkori sajtó nagy része sikerrel terjesztett. A Nyíregyházi Törvényszék 1883 nyarán a világsajtó figyelmétől kísérve több mint egy hónapos tárgyalást követően felmentette a vádlottakat. Kiderült: Móric beismerését egy emberölés miatt 15 évet ült bírósági írnok jegyzőkönyvezte, és éjszaka csikarták ki a fáradt, megfélemlített gyerekből a csendbiztos lakásán.

Jogtörténészek szerint az ítélet ma is ugyanez lenne, hiszen többek között nem volt megalapozott tényállás, és corpus delictit, vagyis bűnjelet se tudott felmutatni a nyomozó hatóság.

Eötvös Károly egyébként akkoriban azt vallotta, hogy a védelem a könnyebb feladat volt. A nehezebb az, hogy a zsidóság elleni gyűlölködést, a vérvád és ahhoz hasonló babonák terjedését el lehessen törölni a közgondolkodásból. Mint egyik védőtársának mondta, ehhez nem ügyvédek, hanem néptanítók kellenek.

Állítását igazolta, hogy a per lezárása után országos kiterjedésű antiszemita zavargások alakultak ki. A vérvád kieszelői még a felmentő ítéletet is a maguk javára tudták felhasználni: nicsak, a zsidó pénz ismét megtette a magáét, a bűnösöket felmentették, az ügyvédeket lefizették, a keresztény magyar vért újra szipolyozzák – hangoztatták.


Kapcsolódó cikkek
[qbg-related-posts post-type="post"]
Categories:
Ezek is érdekelhetnek