Gyász: Elhunyt Fenákel Judit író, újságíró
Fenákel Judit 1936-ban született, gyermekkorát Endrődön élte. Elemi iskoláit is itt járta ki. Endrődről Ausztriába deportálták őket édesanyjával együtt. Édesapja a munkaszolgálatban halt meg. A második világháború után édesanyjával Szegedre költözött. Itt fejezte be az általános iskolát, és beiratkozott a tanítóképzőbe. A Tanárképző Főiskolán, majd a József Attila Tudományegyetemen szerzett diplomát.
1957-1962 között általános iskola oktató volt. 1962-1969 között a Csongrád Megyei Hírlap munkatársa volt. 1969-1972 között a Szegedi Egyetem szerkesztője volt. 1972-ben visszaköltözött Budapestre.
1972-től a Nők Lapja főmunkatársa volt 16 évig. 1988-2001 között a Családi lap olvasószerkesztője volt. Legfontosabb műfaja a novella. Figyelmét elsősorban a kiszolgáltatott kisemberek hétköznapjai, a kisvárosi lét világa kötötte le.
A deportálásból való visszatérésről többek között így vallott a Szombat folyóiratnak adott életút interjújában:
“A házunk megmaradt, és a nagynéném a lányával, Gergely Ágnessel, már ott várt bennünket. Tehát hazajöttünk egy viszonylag berendezett életbe. Férfiak nem voltak, se Ági édesapja, se az enyém, de mindnyájan bizakodtunk, hogy hamarosan megjönnek. Olyannyira biztos voltam ebben, hogy amikor felszabadultunk Ausztriában – egy Bécs közeli majorságban –, kimentem az országúira és vártam, hogy édesapám eljön értünk, és együtt hazamegyünk. Kilencévesen ezt természetesnek tartottam. Arról pedig, hogy hogyan fogadtak bennünket a falusiak, nincsenek megbízható emlékeim. Édesanyámnak meg rendkívül rossz volt a memóriája. Talán nem is akart emlékezni. Különben sem maradtunk sokáig Endrődön. Édesapámnak volt egy munkaszolgálatos barátja, és ők ketten megfogadták egymásnak, hogy aki élve megússza a háborút, az magához veszi a másik családját. Édesapám barátja visszajött, Szegeden élt a feleségével meg a lányával, és mi beköltöztünk hozzájuk.”
(Források: Szombat, Wikipédia)
