Áháre mot - Kedosim
Jom kipur: 05.09. 19:29 - 05.10. 20:39

ÖSSZEFOGLALÓ

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Proin rutrum, sapien vel interdum faucibus, nunc tortor lacinia urna, id gravida lacus mi non quam. Integer risus lacus, dignissim ut diam quis, gravida rutrum justo:

  • Vestibulum blandit molestie lectus, sed porta erat congue at.
  • Aenean feugiat hendrerit massa eget eleifend.

További magyarázatok, a szakaszhoz kapcsolódó tartalmalnk a teljes szakasz oldalán találhatóak meg.

Ha megjavult közösségben akarsz élni, akkor először javítsd meg magad

Jó szombatot, Shabat Shalom

Kép

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 19:58 óra, az ünnep kimenetele: 21:09 óra.


Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 21:09 óra után.

A Tórából ezen a héten a ”RÖÉ” heti szakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Egy gondolat az Heti szakaszból:
„Ha lesz közötted szűkölködő, testvéreid egyike, kapuid egyikében, a te országodban, amelyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked, ne keményítsd meg szívedet és ne zárd be kezedet testvéred előtt, aki szűkölködő. // De nyisd meg kezedet neki és adj kölcsön neki szükségéhez mérten, amennyire szüksége van.” (Mózes 5. 15. 7-8.) Dr. Bernstein Béla fordítása.

Röé
(Mózes 5. 11:26–16:17.)

Kóserságról, ünnepekről, a pogány kultusztól való eltávolodásról, az istentisztelet megfelelő formáiról, a családi élet előírásairól, büntető törvényekről is olvashatunk a heti szidrában, melynek első mondata így hangzik: „Lásd, én teszek ma elétek áldást és átkot” (11.26.).

Mose rábénu úgy gondolta, szelíden figyelmezteti a zsidó nép tagjait az életvezetési stratégiák helyes megválasztásának jelentőségére. A párásá első mondatával kapcsolatban kérdezik Izrael bölcsei, hogy miért kezdi Mózes egyes számban mondandóját (lásd)? A kérdés érthető, hiszen a pászukban foglaltak Izrael egész közösségére vonatkoznak, és a vers második fele többes számban van megfogalmazva (elétek).

A vilnai gáon, Rabbi Elijáhu a következő választ adja: „Mose rábénu erkölcsi tanítást adott, amely minden zsidó ember életében fontos lehet: Ha sokan is járnak be kitaposott életutat, akkor sem mondhatja azt az ember, hogy vakon mehet ő is ezen utak valamelyikén, és nem kell, hogy alaposan megvizsgálja azokat. A Tóra figyelmezteti, az egyént a lásd felszólítással, miszerint köteles körültekintően eljárni, felfedezni, hogy jók-e a többség által járt utak, vagy sem. Mindenkinek meg kell keresni a saját útját az életben”.

Ávráhám Ibn Ezra más oldalról közelítette meg a kérdést: a közösség megjavítása összefügg az egyén javulásával. A Tóra itt mindenki figyelmét felhívja arra, hogy ha „ha megjavult közösségben akarsz élni, akkor először menj és javítsd meg magad!”. A Chátám Szofer a tórai szöveget a Talmudban (Kidusin 40b) olvasható kijelentéssel kapcsolja össze: „tekintsen az ember úgy önmagára, mintha az egyik fele vétkes, míg a másik érdemekben gazdag lenne. Ha megtesz egy micvát, akkor boldog lesz, mivel ő, és általa a világ is érdemei alapján lesz megítélve. Ha elkövet egy vétket, akkor jaj neki, mivel ő és a világ is vétkesként lesz elbírálva”.

A Chátám Szofer szerint az embernek tudnia kell, hogy minden cselekedetével, jókkal és rosszakkal egyaránt az egész világot befolyásolja, „vagy átkot, vagy áldást hoz”. Mestereink közül sokakat a mondat második része késztetett töprengésre: vajon miért jelen időben fogalmazott Mózes (teszek ma elétek), és miért nem múlt időt használt?

A vilnai gáon szerint a Tóra e helyen azt tanítja, hogy a választás lehetősége jó és rossz között minden ember számára minden nap minden órájában adott. Amíg a lélek az emberben van, meg kell küzdenie a rossz ösztön (jécer hárá) kísértéseivel. Miként azt Hillél tanítja a Misnában: „ne bízd el magad halálod napjáig” (Ávot 2.5).

Hillél arra figyelmeztet, hogy nem támaszkodhat egyikünk sem a múltban szerzett érdemeire, hanem időről-időre meg kell újulnunk, és erényeink megőrzése mellett meg kell próbálnunk kiküszöbölni hiányosságainkat. E gondolattal von párhuzamot Rabbi Elijáhu, amikor azt mondja, hogy Mose rábénu az „áldás” és „átok” közötti szüntelen választási kényszerre mutat rá a „lásd” kifejezéssel.

Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE


Kapcsolódó cikkek
[qbg-related-posts post-type="post"]
Categories:
Ezek is érdekelhetnek