Háború és béke között – Chagall kiállítás nyílt Párizsban
Háború és béke között címmel nyílt csütörtökön kiállítás Marc Chagall (1887-1985) orosz festőnek a XX. századi történelem által ihletett műveiből a párizsi Luxembourg Múzeumban.
Az irányzatokhoz nem sorolható, álomszerű témáit gazdag színekkel és könnyed stílusban megfestő művésznek az első világháború alatt Oroszországban, a második világháború idején amerikai száműzetése alatt, illetve a Franciaországba történt visszatérése után született mintegy száz művét mutatja be a július 24-ig látogatható kiállítás, amelyre mintegy 300 ezer látogatót várnak a szervezők. A festményeket francia, amerikai és más európai múzeumok, valamint magángyűjtők kölcsönözték a nagy presztízsű párizsi kiállítóhelynek.
Chagall Fehéroroszországban, egy kilencgyermekes vallásos vityebszki zsidó családban született 1887. július 7-én. A zsidó iskola, majd a helyi orosz gimnázium után Szentpéterváron képezte magát, majd 1910-ben Párizsba utazott, ahol avantgárd költők és festők társaságába került, és erősen hatott rá a kubizmus. Az első világháború kitörésekor Oroszországban tartózkodott, ahova mennyasszonya Bella Rosenfeld miatt tért vissza, akit 1915-ben vett feleségül, és aki 1944-ben bekövetkezett haláláig Chagall múzsája volt. Az első világháború alatt több kubista képet és rajzot is készített róla és gyermekükről, Idáról.
A festő 1917-ben üdvözölte a forradalmat, a vityebszki körzet képzőművészeti népbiztosaként helyi múzeumot és akadémiát próbált szervezni, a bolygó zsidó figurája ekkoriban jelenik műveiben. Két és fél év múlva azonban először Moszkvába ment, majd 1922-ben végleg emigrált. Berlinben, majd 1923-ban Párizsban telepedett le, ahol az álmait és képzeletbeli, félig emberi, féli állati lényeket festett meg. „Nem tündérmesék a festményeim. A belső világunk is valóság, talán még valóságosabb, mint a látható világ” – figyelmeztette Chagall azokat, akik lekezelően beszéltek műveiről.
A rézmetszést kitanulva Gogol Holt lelkek című regényét, majd La Fontaine meséit illusztrálta, s elkezdte a Biblia-illusztrációit, amelyeket csak 1950-ben fejezett be, és amelyekben a judaizmus és a kereszténység közti kapcsolódási pontokat kereste. 1941-ben a nácik elől családjával Amerikába menekült, ahol számos képén megfestett felesége három évvel később meghalt. A New Yorkban festett A háború című képén a rombolások és az őrület mellett már a remény is megjelenik.
Chagall 1948-ban visszatért Franciaországba, 1952-ben újra megnősült. Új korszakának élénk színű művein a megnyugvás és a derültség hangulata dominál. Megörökítette Párizst, emellett díszleteket festett, üvegablakot tervezett, elkészítette a párizsi Opera mennyezetfreskóit, falfestményeket a New York-i Metropolitan Operának, s ő tervezte a jeruzsálemi parlament pannóit. A figuratív művészet mesterének ekkoriban számos kiállítása volt: az avantgárd irányzatokból (kubizmus, szürrealizmus) úgy tudott néhány formát átemelni, hogy közben megtartotta teljes művészi függetlenségét. 1973-ban Nizzában múzeuma nyílt, 1977-ben pedig a Louvre retrospektív kiállítással tisztelgett előtte. Marc Chagall 1985. március 28-án halt meg Párizsban.
Művészetében inkább a belső költői erőre, mint a festészet logikájára támaszkodott. Gazdag látomásaival, a virágcsokrok, repülő szerelmesek, bohócok, fantasztikus állatok, bibliai próféták, háztetőn játszó hegedűsök motívumaival a tárgyakat szabadon társította azok érzelmi jelentősége szerint, legjobb képeinek vizuális metaforái példátlanok a modern művészetben. (MTI)
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
No views have been recorded for this period.
