Hála és köszönet a Szeretetkórházunk és a szeretetotthonaink ápolóinak
Ma van az ápolók nemzetközi napja, amelyet azért tűztek ki május 12-re, mert 1820-ban ezen a napon született Florence Nightingale, a mai modern nővérképzés megalapozója, akit a maga korában a „kegyelem angyalának” is neveztek. E jeles nap alkalmából szeretnénk köszönetünket kifejezni a Mazsihisz Szeretetkórházában, valamint a BZSH, a pécsi és a szegedi hitközség szeretetotthonaiban dolgozó ápolóknak!
A bevezetőben említett Florence Nightingale az 1850-es évektől igazi híresség volt, mert ráirányította a közvélemény figyelmét azokra a hadikórházakra, ahol embertelen körülmények uralkodtak, s amelyek a betegeknek inkább ártottak, semmint a javukra váltak. Miután egy londoni lap „A lámpás hölgy” címmel illusztrációt közölt róla – a képen Florence Nightingale lámpával a kezében járja végig éjszaka a gondjaira bízott betegeket – az asszonyt Angliában és Európa szerte „lámpás hölgynek” kezdték hívni.
Mindannyian ismerjük a „lámpás hölgy” mai utódait: azokat az ápolókat, akik az éjszakáikat nem otthon, nem a saját családjukkal töltik, hanem éjszakai ügyeletet vállalva a kórházakban és szeretetotthonokban a betegek, a szenvedők között; akik emberfeletti munkát végeznek azokért, akik a gondjaikra vannak bízva; akiknek ebben az országban emberek tíz- és százezrei köszönhetik a felgyógyulásukat és az életüket.
Ilyen ápolók dolgoznak a Mazsihisz Szeretetkórházában, a BZSH Újpesti Szeretetotthonában, valamint a pécsi és a szegedi hitközség szeretetotthonaiban is.
A közvélemény előtt a mindennapokban sajnos kevés figyelem irányul az egészségügyben és a szocális ágazatban dolgozó ápolókra, holott mindannyian tudjuk: az ő munkájuk nélkül az intézmények működése összeomlana.
Az ápolók nemzetközi napján irányuljon hát rájuk most a figyelem. S jusson el hozzájuk a szeretet, a köszönet és hála hangja mind a Szeretetkórházunkban, mind a szeretetotthonainkban. Tudjanak róla, hogy nagyra becsüljük őket, még ha ezt nem is mondjuk el nekik minden egyes nap.
De a mai napon el kell mondanunk nekik, mert a „lámpás hölgy” mai utódai éjszakénként ugyanúgy őrködnek a szenvedők fölött, ahogyan annak idején Florence Nightingale tette. Ő tanította meg a világnak, hogy a „kegyelem angyalai” nem az égben járnak, hanem a kórtermekben és a betegszobákban teszik a dolgukat.
Jusson el hozzájuk ez a köszöntés – és aki teheti, személyesen is mondja el nekik: nagyon köszönjük. Néha ilyen egyszerű ez. De az ilyen egyszerű szavak révén a szeretet „lámpásától” egy-egy pillanatra mindig felfénylik a világ.
(Címlapkép: Mediamodifier/Pixabay)
