Hallgasd meg a zsidó szomszédod történetét! Új múzeum nyílt Kolozsváron
Szakdolgozati témából Kolozsvár első korszerű, történetmesélésre épülő zsidó múzeumává nőtte ki magát a Kolozs megyében élő Lusztig család története. Az állandó kiállítás igényes módszerekkel vonja be a látogatót, többek között magyar nyelven is. – A Maszol.ro portálról.
A kolozsvári óvárban, Mátyás király szülőházával srégen szemben, a Szentlélek (Virgil Fulicea) utca 3. szám alatti ház pincéjében nyílt meg júliusban a Muzeon, amely három személy élettörténetén keresztül mutatja be a mára töredékére fogyott helyi zsidóság huszadik századi élettörténetét. A látogató három audio guide közül választhat, a Kasztner-vonaton megmenekülő nő, a munkatáborba kerülő férfi, illetve a koncentrációs táborba kerülő, családját elvesztő férfi kíséri végig a termeken, a közösség virágzásától az erősödő zsidógyűlöleten át a deportálásokig, majd az újrakezdésig. A Lusztig család hagyatékára egy elfelejtett szekrényben bukkant rá az egyik leszármazott, Dan Craioveanu. „Leginkább a személyes történetek nyűgöztek le, azok a helyzetek, amelyeken ezek az emberek keresztülmentek. A leveleket olvasva és a dokumentumokat összerakva hihetetlen életek körvonalazódtak, tulajdonképpen hozzánk hasonló egyszerű emberekéi, olyan helyzetekben, amilyenekben közülünk sokan nem boldogulnának” – mesélte Flavia Craioveanu, Dan párja, aki történelem szakos diákként először a szakdolgozatához tervezte felhasználni a hagyatékot, de végül a huszadik századi kolozsvári zsidóság szempontjából reprezentatív történeteket sikerült a szélesebb közönségnek is bemutatni.
A pár azért határozta el, hogy múzeumot nyit, mert a zsidó közösség több évtizeden át meghatározó volt Kolozsvár életében, történetüket mégis kevesen ismerik. 2017-ben ugyan a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Kara keretében nyílt egy észak-erdélyi holokausztot bemutató múzeum a Mikes Kelemen (Croitorilor) utca 13. szám alatt és virtuálisan, a holocausttransilvania.ro oldalon, de ez klasszikusabb megközelítésű, és kevésbé tarthat számot a nagyközönség, a turisták érdeklődésére, mint a Muzeon. „Nem akármilyen múzeumot akartunk, hanem olyat, amelyik hozzáférhető a témát jobban vagy kevésbé ismerők számára is. A fő célközönség nem annyira az akadémiai közeg, hanem azok, akik nem ismerik a város múltját, és azt, hogy itt virágzó zsidó közösség élt valamikor” – mondta el Flavia, aki egyébként éppen a Babeș-Bolyai Tudományegyetem keretében működő múzeumban helyezte el a Lusztig család hagyatékát, amely így online is böngészhető. A Muzeon a felhasználói élményre fektet nagy hangsúlyt. A (14 éven felüli) látogató saját mobiltelefonján vagy tabletjén, saját vagy helyben biztosított fülhallgatóval hallgathatja a román, angol és magyar nyelven elérhető beszámolókat, háttérinformációkat olvashat hozzá. Maga a kiállítás kevés, de annál jobban elhelyezett tárgyból, falra festett infografikákból, illetve mozgóképekből, animált fényképekből áll. A külső és belső szemszög végig váltakozik: az egyik teremben magunk is beülhetünk a dési zsidó közösség jóvoltából kiállított imaházi padba, a következő teremben egy dobozba kukucskálva, „óriásként” szemlélhetjük Sebestyén Dávid építkezési vállalkozó kórházának (a kolozsváriak ma is zsidó kórházként emlegetik) vagy a Janovics Jenő menedzselte mozi miniatűr makettjét, majd ismét a történetbe helyezkedve érzékelhetjük, hogy milyen, ha ujjal mutogatnak ránk vagy hogy mutat a sárga csillag a mellünkön, utalva arra, hogy mit érezhettek a zsidók az egyre antiszemitábbá váló kolozsvári nyilvánosságban.
Flavia és Dan, illetve Camelia Sisak építész közösen dolgozták ki a kiállítás koncepcióját és a látogatói útvonalat, a tartalom bemutatásának legmodernebb formáit keresve. „A szövegeket és a forgatókönyvet magam írtam Diana Roșca segítségével, aki a szövegek dramatizálásában segített. A történetek levelek, emlékek, fényképek és hivatalos dokumentumok alapján íródtak, és igyekeztünk a helyi zsidó közösségre és kultúrára vonatkozó információkat is beépíteni kolozsvári történészek kutatásaiból” – magyarázta Flavia. A kutatás három évig tartott. „A talált dokumentumokat és a levelekből származó információkat meg kellett felelteni a történelmi eseményeknek, amelyek közül nem mindegyik volt jól dokumentált. Az anyag nagy része magyar nyelvű, ezeket részben Dan Craioveanu lefordította románra, másrészt én magam is egyre otthonosabban mozgok a magyar nyelvben” – mesélte Flavia. Mint mondta, már a munka kezdetén felvették a kapcsolatot a helyi zsidó közösség vezetőivel, akik felismerték, hogy egy ilyen múzeumnak helyi és nemzetközi szinten is jó hatása lehet, mesélte Flavia. „Voltak látogatóink a zsidó közösségből, dicsérték a kezdeményezésünket, és lenyűgözte őket, amit megvalósítottunk a Muzeonnál” – tette hozzá a történész.
A teljes írás / IDE KATTINTVA olvasható el.
