Áháre mot - Kedosim
Jom kipur: 05.09. 19:29 - 05.10. 20:39

ÖSSZEFOGLALÓ

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Proin rutrum, sapien vel interdum faucibus, nunc tortor lacinia urna, id gravida lacus mi non quam. Integer risus lacus, dignissim ut diam quis, gravida rutrum justo:

  • Vestibulum blandit molestie lectus, sed porta erat congue at.
  • Aenean feugiat hendrerit massa eget eleifend.

További magyarázatok, a szakaszhoz kapcsolódó tartalmalnk a teljes szakasz oldalán találhatóak meg.

Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (15. rész) – Vidor Ferike (Wechselmann Franciska)

sdasdsadx

1939-ben, az első
két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési
Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben a fellépési
lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a
Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550
színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és
szó szerint éltető levegőhöz.

Vidor Ferike OSZMI Archivum.jpg

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

„A régi kis
cseléd kopogtat szíved kapuján, kedves Közönség, aki nevettél mókáimon és
együtt könnyeztél velem, hogy úgy hozta a nóta, hosszú évtizedeken keresztűl.”

Ezek annak az
1940-ben megjelent könyvnek a nyitó mondatai, amelyet Vidor Ferike, a népszerű
színésznő írt, akinek felvételi kérelmét a Színészkamara zsidó származása miatt
korábban elutasította. (A könyv Kezitcsókolom!
címmel jelent meg.)

Vidor Ferike és Gábor Andor PIM 2209.JPG

Budapesten született 1889. június 2-án. Rákosi Szidi iskolája után az Országos
Színészegyesület képzését 1907-ben végezte el. Első szereplése – visszaemlékezése szerint – Bihari Ákos kecskeméti társulatában volt. 1909-től budapesti
kabarékban szerepelt.

1914.
október 27-én házasságot kötött Braun Jenő gépgyári igazgatóval, azonban 1919-ben elváltak. Ezt
követően ment férjhez Gábor Andor íróhoz, akivel csupán öt évig éltek együtt, viszont ez
a kapcsolat hosszú ideig meghatározója volt a színészi pályájának. Sajátos
kabaré-énekesi tehetségét a zseniális konferanszié Nagy Endre fedezte fel, de
híres cselédnótáit férje írta számára. 1920-ban követte őt az emigrációba, de a
„színpadvágy” miatt (bár újságcikkek szerint 1922-ben szerepelt felvidéki
előadásokon) négy évvel később hazatért, elválva férjétől. Ahogy a korabeli
Színházi Élet híre fogalmazott. „… szerződési ajánlatot kapott egy pesti
kabarétól s választania kellett Pest és az ura között, Pestet választotta.” Ezt
követően évekig az egyik legtöbbet szereplő színésznő „úgyszólván dobogóról
dobogóra jár” – írta 1938 áprilisában az Esti
Kurir
.

Vidor Ferike-Sennyei-Verával.jpg

1938
decemberében ott a neve azok között, akiknek a felvételét elutasította a
Színészkamara. Még –talán – optimistán így nyilatkozott a Pesti Hírlapban:

„ – Természetesen meg fogom próbálni, hogy a dolgot reparáltassam. Most csak a
világháborúra emlékezem, amikor sebesült magyar katonák boldogan és hálásan
nevettek rám, aki cselédnótákat dalolt nekik. Harmincöt esztendeje szolgálok
becsülettel a színpadon, de azért mosni, főzni, vasalni, sikálni nem
felejtettem el…”

Vidor-Ferike-Visszaemlékezések_borito.jpg

1939-1944
között az OMIKE Művészakció közreműködőjeként nem csupán kabaréelőadásokban vett
részt, hanem színdarabok: Takáts Alice, Dybuk, Őszi szonáta meghatározó
szerepeit is eljátszotta. Ezen kívül különböző más helyszíneken vidám estéket
szervezett magának és elbocsátott színésztársainak.

A háború után
a Nemzeti Színház és a Belvárosi Színház tagja volt. A korábbi cselédnótákat
éneklő komika Bartók és Kodály szerzeményeit, Szép Ernő költeményeit, Móricz és
Tersánszky műveit vitte színpadra. Ezt követően újra a régi szerepek
következtek, 1953-tól 1959-ig a Vidám Színpadon szerepelt. Érdemes művész
(1957). 1970. január
23-án hunyt el, Budapesten.

Dybuk-plakát-1941. március .jpg

Zsidóként a vészkorszakban
neki is bujkálni kellett. A pályatárs Gobbi Hilda később nagy szeretettel és
sok humorral így emlékezett: „Vidor Ferike hátán egy hátizsák volt, benne
fehérnemű, gyógyszerek, némi élelem és imakönyv. Ezzel vándorolt lakásról lakásra,
mindig akadt olyan jó barát, humanista keresztény család, aki hosszabb-rövidebb
ideig bújtatni tudta. Ezt a hátizsákot úgy megszokta Vidor Ferike, hogy már
régen elmúlt a vészkorszak, vége lett a háborúnak, még mindig a hátán
viselte.”

Képek

1 / Színes fénykép, 1910-es évek Faragó fényképész felvétele PIM-OSMI
Fotótár
2 / Vidor Ferike és Gábor Andor PIM, ismeretlen fényképező
3 / Sennyei Verával és Pálóczy Lászlóval Színházi Élet 1938. 42. Angelo fotó
4 / A könyvének fedőlapja Budapest, 1940. A szerző kiadása
5 / OMIKE Művészakció színlapja, 1941. március 7.

A sorozat korábbi írásai / IDE KATTINTVA olvashatók el


Kapcsolódó cikkek
[qbg-related-posts post-type="post"]
Categories:
Ezek is érdekelhetnek