Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (53. rész) – Földes Lenke
1939-ben, az első
két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési
Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a
fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára
létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március
19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott
lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.
Az 1896-ban született
Sonnenfeld Lenkét 1912-ben, tehát 16 éves korában vette feleségül Földes István
újpesti ügyvéd. Az igazán ifjú asszony így azután Földes Lenke néven vált később
nagyszerű, bár itthon kevéssé ismert szobrászművészé.
2020-ban a Magyar Zsidó Múzeum
és Levéltár egy néhány perces filmet készített a művésznőről. Érdemes –
rendhagyó módon – először ezt megnézni és ezután elolvasni azt a néhány
színesítő megjegyzést, amelyekkel Földes Lenke életműve talán jobban
megismerhető.
Az első sajtóhír a Világ című lapban jelent meg 1919
decemberében. A lap a Téli tárlatról beszámolva egy kis mondatot szentelt Földesnek:
„A fiatalok közül Földes Lenke leányfeje jó.”
1920-ban a házaspár emigrált,
mivel Földes István a Tanácsköztársaság alatt Pest vármegye direktóriumának
vezetője volt. Bécsbe mentek. 1925-ben Földes amnesztiát kapott, és ahogyan
erről a Szózat beszámolt: „a zsidó
sajtó leplezetlen ujjongással közli, hogy az igazságügyminisztérium
megszüntette az eljárást dr. Földes István volt fővárosi ügyvéd ellen”.
Földes Lenke az 1920-as évek
elején így a bécsi Anton Hanak (az iparművészeti iskola igazgatója) műtermében
dolgozott. Itthoni kiállításon is jelen volt, de az igazi művészeti áttörést
Párizs jelentette számára. Itt Antoin Bourdelle, a kor jelentős szobrászművésze
fedezte fel. Találkozásukról így emlékezett 1966-ban, a Magyar Nemzetben megjelent interjúban:
„Bourdelle egyik előadását
hallgattam, hogy majd a végén megvárjam és megkérdezzem, fölvesz-e
tanítványának, úgy reszkettem, mint addig soha. Amikor Bourdelle befejezte
előadását, melyben a néger művészetről is beszélt, de menydörgött a fiatalok
ellen, akik nem hajlandók megtanulni a mesterséget és azt hiszik, hogy ’nem
tudni’ elég a ’primitívséghez’ – méh jobban megijedtem. Ott álltam táskámban
két kis szoborral. Az Anyaság volt
nálam és egy másik kis guggoló nőalakot ábrázolt.
– Bourdelle-t körülvették
fiatal tanítványai, alig mertem a közelébe menni. Vártam és kínomban kivettem a
táskámból egyik kis figurámat. És Bourdelle tekintete hirtelen megakadt rajta.
Megkérdezte: maga kicsoda? Honnan jött? Megmondtam. Azt is, hogy tanulni
szeretnék tőle. Rámförmedt: mit akar maga tanulni?
Szégyenkezve, kétségbeesetten
álltam. Ilyen tehetségtelennek tart? És akkor Bourdelle rátettre a kezét a
vállamra: Nincs magának már mit tanulnia!”
1925-től kezdve rendszeresen
szerepelt a Salon des Tuilleries és a Salon des Indépendents kiállításain.
1930-as párizsi gyűjteményes kiállítása alkalmával Maurice Raynal, a neves
műkritikus előadást is tartott művészetéről. A kiállításnak nagy sikere és
nemzetközi sajtóvisszhangja volt. Sikeréről itthon hosszabb cikkben számolt be
a Literatura 1931 májusában. A Musée
de Luxembourg megvásárolta az Anyaság című márványszobrát.
Itthon a KUT
csoportkiállításain szerepelt egy-egy művével, és a Szépművészeti Múzeum
vásárolt tőle. Megmintázta Vázsonyi Vilmos szobrát a Lipótvárosi Demokrata Kör
számára. A szobor felavatásáról majdnem az egész magyar sajtó beszámolt.
Művészetének jelentőségét valójában
csak kevesen ismerték fel. Kassák Lajos és Rabinovszky Máriusz írt kisebb
cikkeket róla. A Magyar Grafika 1926
márciusában így írt róla:
„Földes Lenke szobrász igen
különböző kvalitású, néha túlságosan akart, a korai gótika tömbszerű
összefoglalását utánzó, de néha meglepően finoman átérzett és szobrászilag logikusan
átgondolt kisplasztikát állít ki.”
Az OMIKE Művészakció első
kiállításán, 1939-ben vett részt hat szobrával.
1945-ben jelent meg egy kis
album Révész Béla, Kárpáti Aurél és mások írásaival, szobrai harminc
reprodukciójával. Részt vett a szocialista művészek gyűjteményes kiállításán. 1946-ban
kiállítása volt az Ernst Múzeumban. „Nagy művészi és emberi élmény!” –
fogalmazott ismertetésében A Reggel. Gyűjteményes
tárlatára 1959-ben került sor.
Az Új Élet így adott hírt haláláról 1986
augusztusában: „Hosszú és súlyos szenvedés után, Londonban elhunyt dr. Földes
Istvánné Sonnenfeld Lenke szobrászművész.”
Képek:
1) Önarckép (nr.53), 1926.
Gipsz MILEV
2) Anyaság. Művészet 1971. 7.
17
3) Vázsonyi Szobrának
avatása. A képen ülők balról jobbra: Pakots
József, Földes Lenke, dr. Gál Jenő. 1927. január MILEV F96.315 (címlapképünk)
4) Női fej (nr. 10) 1936 Kő
MILEV
5) Anya gyermekkel Magyar
Művészet 1930
