Harsányi László: Zsidó művészek a viharban 6. rész – Relle Gabriella
1939-ben, az első
két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési
Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben a fellépési
lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a
Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550
színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és
szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül. A válogatás vállaltan szubjektív lesz, de talán idővel kialakul benne valamilyen rendszer.
A Pesti Hírlap 1928 decemberében a hangversenyszezon fontos eseményeként említett egy hangversenyt. Akinek a fellépését ily módon hirdették meg, az Relle Gabriella drámai szoprán, „a legkedveltebb budapesti operaénekesnő” volt.
Budapesten
született 1902. október 12-én. Ahogyan később vall róla, édesanyja volt az, aki
már gyerekkorában az énekesi pályát „nézte ki”, a jó hangú leányának. Tanulmányait
a budapesti Zeneművészeti Főiskolán 1924-ben fejezte be az opera-tanszakon. Már
utolsó éves akadémiai növendék korában szerződtette az Operaház. Először Wagner
Lohengrinjében Elza nehéz szerepét énekelte. A rengeteg korabeli sajtóhír arról
tanúskodik, hogy az 1920-as években rendkívül népszerű volt. Előfordult, hogy
nyári pihenésekor, amint valamely üdülőhelyen felismerték, mint például
1929-ben Abbáziában, külön ária- és dalestet kellett adnia. 1930-ban, ahogy a
laptudósítás fogalmazott „szenzációs sikerrel vendégszerepelt Berlinben”, a
Staatsoperben.
Szombat-tartó
zsidó művész volt. Erről többször vallott a vele készített interjúkban. „Zsidó vagyok
és az fogok maradni” – nyilatkozta 1930-ban, temesvári vendégszereplésekor. 1932-ben
így emlékezett egy vidéki fellépéséről, amelybe péntek este is beleesett és
ahol addig nagyon kevés jegy kelt el a hangversenyre:
„A templomban
természetesen hamar észrevettek, hiszen ilyen kis vidéki helyen minden idegen
arc feltűnik. Annyira észrevettek, hogy a rabbit és a kántort is
figyelmeztették rám. A következmény az lett, hogy a rabbi prédikációjában igen
szép szavakkal emlékezett meg a művészet szerepéről a vallásban, majd a zsidó művészekről
beszélt, akik hazájuknak oly sok dicsőséget szereznek.”
Nos, másnap
este – felléptekor – boldogan tapasztalhatta a telt házat.
1939
júliusában így búcsúzott tőle Az Est című lap, miután tudósított arról, hogy az
Operaház harminchét tagjának kézbesítették a felmondólevelet:
„Az
egyensúlytörvényt végrehajtották az állami színházakban és ennek következtében
távozik […] Relle Gabriella, Liu, Mimi és Santuzza kitűnő alakítója, aki 15 éve
volt tagja Operaházunknak.”
1939-től ezek
után elsősorban az OMIKE Művészakció operaelőadásain, a Goldmark-teremben
énekelhetett (Aida, Hoffmann meséi, Trubadur, Pillangókisasszony, Bohémélet,
voltak a főbb szerepei), illetve amíg lehetett 1940-1941-től a Zeneakadémia
hangversenytermében rendezett koncerteken. 1944-ben (így bizony) egy ilyen
fellépéséhez kapcsolódva készített vele interjút az Ujság című lap, amelyben
feltették a kérdést, hogy hány szerepből áll a repertoárja. kereken negyven
felelt a művésznő. Ezekben az években sokszor fellépett még a zsidó hitközség
kultúrtermeiben Budapesten és vidéken, csakúgy, mint a szociáldemokrata párt és
a szakszervezetek kulturális rendezvényein.
1945 után
ismét az Operaház tagja lett. A Magyar Rádiónak is gyakori szereplője volt
ezekben az években. 1975-ben hunyt el, hosszantartó betegség után.
A fotók
a Magyar Állami Operaház Emlékgyűjteményében találhatók
