Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (77. rész) – Bán Béla

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE
(Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita
Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől
megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a
nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész,
táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy (esetleg
egyszerre több) művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Bán Béla festőművész 1909-ben született Budapesten,
zsidó kispolgári, tisztviselő családban. Az anyakönyvbe Blau Bélaként jegyezték
be, s még 1934-ben is ezzel a vezetéknévvel szignálta egyik-másik alkalmazott
grafikai tervét.

1925–1928 között az Iparművészeti Iskola diákja volt,
reklámgrafikusnak készült, mestere Helbing Ferenc, majd a Képzőművészeti Főiskola
növendéke, ahol mestere Rudnay Gyula volt. A
főiskola után alapító tagja a Szocialista Képzőművészek Csoportjának. Részt vett a Szinyei Fiatalok és a Képzőművészek Új
Társasága (KUT) kiállításain. Mindeközben használta az iskolában megszerzett készségeit is. Így
tudósított erről például – az Andrássy-söröző megnyitásakor – 1935 februárjában
az Esti Kurir:

„Bán Béla
festőművész pompás korai francia reneszánsz-mulató és sörházi jeleneteket
festett meg, megőrizve a gótikából a reneszánszba átmenő cinquecento
szellemét.”

1936-ban
kiállítási beszámolói jelentek meg a Szocializmus
című folyóiratban, később díszleteket tervezett szakszervezeti műkedvelő
előadások számára. Továbbra is részt vett a különböző jelentős kiállításokon:
Tavaszi Tárlat, Tamás-galéria, Nemzeti Szalon, Szocialista képzőművészek
kiállítása. Ez utóbbi csoport 1941. októberi kiállítása esetében a Népszava külön bekezdést szentelt Bán
Béla festményeinek:

„A tárlat
egyik legerősebb és legkülönösebb tehetsége Bán Béla. Súlyos, nehéz formák jellemzik,
képei ziláltak, komorak. A szemlélőnek az a benyomása, hogy Bán Béla számára a
mai világ nehéz, lidércnyomásos álom. Ez azonban nem torzítja el műveinek
döbbenetes valóságlátását, csak egy másik síkra viszi át.”

1938-ban
részt vett Finnországban a „Modern magyar festők” csoportkiállításán. 1942-ben
album jelent meg fiatal művészek alkotásaiból „18 művész, 48 rajz” címmel,
amelynek első képei Bán Béla alkotásai voltak.

1943 novemberében kiállítást rendezett a KÚT csoport a
Nemzeti Szalonban. A Magyarság című
szélsőjobboldali lap úgy érezte, hogy eljött az idő lerántani a leplet az ott
résztvevő olyan művészekről, mint Ámos Imre, Bernáth Aurél, Dési Huber István
és a többiek. Nem hagyhatta ki gonoszkodásából Bán Bélát sem:

„Bán Béla édes mamája vajon mit szólna ahhoz a
borzalmas karikatúrához, amit szerelmetes fia festett róla? No meg azután azt
is, szeretnők tudni ugyan, mire alapítja a szerző amaz merész állítását, hogy másik
képe viszont festő férfit ábrázol?”

Az OMIKE Művészakció kiállításain 1939 és 1943 között
vett részt. A négy kiállításon 12 festménnyel, illetve grafikákkal szerepelt.
Ezt követően munkaszolgálatba hívták be, így az utolsó két kiállításról távol
kellett maradnia.

A felszabadulás után már hamar, 1945 májusában
jelentkezett a Munkás Kultúrszövetség kiállításán. 1946-ban az Európai Iskola
egyik alapító tagja volt, részt vett az iskola egyéni és kollektív
kiállításain, főleg női alakokról készült szürrealisztikus kompozíciói és
tanulmányai emlékezetesek. Gyűjteményes kiállításáról Kassák Lajos írt elismerő
kritikát az Új Idők 1946. májusi
számában. Művészete 1948 után a fotografikus és elbeszélő életképfestészet
irányába fordult. 1950-ben a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. A párthűséget
választva, szakít addigi elveivel és stílust vált. Ekkori képei alapján a
szocialista realizmus vezéralakjának is hívhatjuk és erre utal a két
Kossuth-díj is.

1956-ban művészeti csődje elől menekülve elhagyta az
országot, Párizsba, majd Kanadába (más források szerint Dél-Amerikába) került. 1965-ben
tanszéket kapott a Tel Aviv-i Festészeti Akadémián. Utolsó éveiben visszatalálva
korábbi stílusához remek expresszív-szürrealista absztrakt képeket festett.

Tel Avivban, 1972 februárjában hunyt el.

Képek:

1.) Portré, kieselbach.hu
2.) Szendergő. 18 művész, 48 rajz
3.) Önarckép, 1940. Abigail Galéria aukció
4.) Gondolkodó MNG
5.) Kónyi elvtárs, a Ganz Villamossági Gyár
sztahanovistája, 1950
6.) Genezis 30.15 VirtualNet

---

[qbg-related-posts post-type="post"]

---