Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (82. rész) – A Kelen-házaspár

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE
(Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita
Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől
megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a
nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész,
táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az
akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Egy olyan művész-házaspárt mutatok be, akik mindketten
résztvevői voltak az OMIKE Művészakciónak, Kelen Hugó zeneszerzőként és
zongorakísérőként, felesége Kelen Rózsi pedig zongoraművészként, férje
szerzeményét előadva.

Kelen Hugó (1888-1956)
„Kelen Hugó igen
tiszteletreméltó helyet foglal el zenei életünkben. A Bartók–Kodály
naprendszernek egyik bolygója ő, rendkívül alapos képzettségű, mély zenei
lelkületű, erős magyar érzésű zeneköltő” – méltatta a zeneszerőt az Esti Kurir 1926 januárjában, beszámolva
szerzői estjéről.

Kelen Hugó 1888. március
7-én született Budapesten. Tanulmányait Bécsben és Berlinben végezte.
Zeneszerzőkén 1921-ben tűnt fel a neve a lapokban. 1923-ban zsidó
népdalátiratokkal mutatkozott be a Múlt
és Jövő estjén. Folyamatosan jelen volt műveivel, szerzői estjeivel a hazai
hangversenyéletben. Tagadhatatlanul érezhető volt Kodály hatása ekkori
műveiben. Dalait a kor olyan jelentős művészei énekelték, mint Medgyaszay
Vilma, Basilides Mária, Sándor Erzsi.

Évtizedekkel később, 1958-ban a Muzsika beszámolt emlékhangversenyéről
(két évvel azelőtt, 1956-ban hunyt el). Itt szerepelt ez az értékelés:

„Nála fanatikusabb propagálóját Bartók és
Kodály muzsikájának keresve is alig találhattuk akkor, amikor ennek
felismeréséért és elismeréséért küzdeni kellett.”

1926-ban Kadosa Pállal, Kósa Györggyel, Szabó
Ferenccel és Szelényi Istvánnal megalapította a
Modern Magyar Muzsikusok Szabad Egyesületét. Továbbra is a dalok jelentették a
repertoárjának nagyrészét. Jóval később, 1966-ban így értékelték ezt a körülményt
a Muzsikában:

„Zenére indító élményei hihetetlen közvetlenséggel, szinte
’áttétel nélkül’ találták meg zenei kifejezésüket. Ezért volt a dal (és kisebb
mértékben a kórus) központi műfaja, elindító tematikáját pedig Petőfi, Ady,
József Attila (sok más kedves költője között) – és a Biblia adta.”

1941 és 1943 között volt résztvevője a
Művészakciónak. Zeneszerzője volt az OMIKE színpadán bemutatott Mohácsi Jenő: A
gyermek és a Messiás című művének. Zenét szerzett Pap Károly Batséba című drámájához.

1943-tól a Goldmark Zeneiskolában tanított. A felszabadulás után tevékeny tagja volt a Magyar
Zeneművészek Szövetségének.

Gál György Sándor az Új Élet 1971. decemberi számában így
emlékezett Kelen Hugó munkásságáról:

„Zongoraverseny. Héber-
és Chaszid-népdalok pompás feldolgozásai. Vígoperát írt Verő György szövegére,
aztán legtisztább hangját találja meg az oratóriumban: A gyermek és a Messiás
(Mohácsi Jenő szövegére), Jób (Gál György Sándor szövegére) Ez alkotások java
része elpusztult. Rózsadombi otthonát bombatalálat érte, mely megsemmisítette
legértékesebb kéziratait. Egyik fia elpusztult a háborúban. Talpra állt mégis.
Dalokat komponált Scsipakov és Balázs Béla verseire. Zongorára és hegedűre írt
zenekíséretes Petőfi-ciklussal lépett a közönség elé.”

Kelen Rózsi (1897-1964)
Fodor Ernő zeneiskolájának 1910. évi
iskolai értesítőjében a Magyar Királyi Zeneakadémia zongoratanszékére felvettek
listájában szerepelt Hirschl Rózsa (máshol Róza, Rózsi) neve, aki később Kelen
Hugó felesége lett. Az újságokban zongoraművészként még számtalan néven
szerepeltették: Kelen Rózsa, Kelenné H. Rózsa, Kelenné H. Rózsi, stb. A
tisztánlátást bizonyos mértékben még nehezíti, hogy az 1920-as években Kelen
Rózsi néven sokat szerepelt egy szegedi színésznő is.

Ezt követően 1916 októberében tűnt fel a
neve, amikor szerepelt a Zeneakadémia Liszt-hangversenyén, ahogy erről a Pesti Hírlap beszámolt. Ettől kezdve
folyamatosan hangversenyezett. 1921-ben már Kelenné Hirschl Rózsiként
szerepelt, a házasságkötés időpontjáról eddig nem találtam adatot. Hangversenyeken
való jelenléte folyamatos volt. Az újsághírek szerint Bartók Béla növendéke
(is) volt.

Az 1930-as években szonátaesteket adott
Frisch Antal gordonkaművésszel. 1931 januárjában az Esti Kurir így méltatta egyik ebbeli fellépését:

„Kelen Rózsi nem mindennapi tehetségű
művelője hangszerének, akinek van saját mondanivalója és előadásának minden
mozzanatán megérzik az őszinte lelkesedés, az átélés izgalma és a közlés
alaposan meggondolt és megformált módja.”

Repertoárjában folyamatosan szerepeltek
férjének művei. 1943 júniusában szerepelt az OMIKE Művészakció zenekari
hangversenyén. Itt is férjének szerzeményét játszotta, amelyet Kelen Hugó a
Művészakció előző évben elhunyt vezetőjének, Ribáry Gézának az emlékére írt. Az
Újság így tudósított erről:

„Az OMIKE Művészakció legutóbbi
hangversenyén Komor Vilmos odaadó művészi vezénylésével mutatták be először
Kelen Hugónak a kiváló zeneköltőnek Ribáry Géza dr. emlékének ajánlott új
szerzeményét A nagyszabású, értékes alkotás Concerto grosso zongoraszólóval.
[…] A premier sikerét a lelkes interpretáció is biztosította és ebben
kiemelkedő része van Kelen Rózsi, a kitűnő zongoraművésznő pompás játékának.”

A felszabadulás után is jelen volt a zenei életben,
folytatta zongoraestjeit, közöttük férje műveinek bemutatását. 1964-ben hunyt el.

Képek:

1.) Portré. A Magyar
Muzsika Könyve, 1936.
2.) Portré. Múlt és
Jövő. 1935.
3.) Kodály
vendégeskedése Rösler Endre operaénekesnél Tárnokon. A kép bal oldalán Kelen
Hugó, mellette Rösler Edre, Kodály Zoltán és felesége. A képet 1942-ben
készítette Gách Marianne. Forrás: Eősze László: KODÁLY ZOLTÁN élete képekben és
dokumentumokban. Zeneműkiadó, 1982.
86. oldal, 138. kép.
4.) Kelen Hugó.
Reményi József plakettje.
5.) Műsorközlő lap az
OMIKE Művészakció 1943. júniusi füzetéből.

---

[qbg-related-posts post-type="post"]

---