Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (94. rész) – Csabai Ékes Lajos

Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

A Nemzeti Szalon 1918-as téli tárlatáról beszámolva a 8 Órai Újság azon sajnálkozott, hogy jó kép nagyon kevés van, jó piktor még ennél is kevesebb. A jók között volt viszont a lap szerint Csabai Ékes Lajosnak, a „finom plakátrajzolónak néhány érdekes olaj- és aquarell kísérlete”.

Az 1896-ban született festő, grafikus eredeti neve Engel Lajos volt, később használt neve lett csabai Ékes Lajos, majd Csabai Ékes Lajos.

Tanulmányait apja címfestő műhelyében kezdte. Az Iparművészeti Iskola mellett a Képzőművészeti Főiskolára is járt, ahol Réti István tanítványa volt, majd Kernstok Károly szabadiskoláját látogatta. 1919-ben rajz-, festő- és iparművészeti iskolát nyitott Budapesten egy sor festővel közösen. Csabai Ékes Lajos dekoratív festészetet, grafikát, plakáttervezést, illusztrálást, porcelánfestést és kisplasztikát oktatott.

Az 1920-as években, Olaszországban és Németországban járt tanulmányúton. Filmplakátokat, könyvcímlapokat és illusztrációkat tervezett. Sokat dolgozott a gyomai Kner Nyomda számára.

Alapító tagja volt a Magyar Könyv és Reklámművészek Társaságának. 1925-ben a Mentor-könyvkereskedésben állította ki címlapterveit, könyvillusztrációit. A Magyar Grafika így írt a kiállításról:

„Csabai Ékes sikerrel fordult el a neki nemmegfelelő kubisztikus elvonástól egyélettelibb természetközelség javára. Így is a tömegek ritmikus szétosztása, fényárny hullámos foltokban való összefoglalása szerepel, mint a hatást eldöntő tényező.”

Munkái a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain szerepeltek. Bemutatta munkáit a svájci magyar grafikai kiállításon (1924), a lipcsei (1927), a kölni (1928) és a párizsi (1931) könyvkiállításon, a barcelonai világkiállításon (1929). Grafikái számos külföldi folyóiratban, még japán lapokban is megjelentek. A Magyar Grafika című lap 1927 szeptemberében különszámot szentelt munkáinak. A bevezető a következő mondatokkal zárul:

„Mindent összefoglalva elmondhatni, hogy Csabai Ékes a mai alkalmazott grafika egyik legjobb ízlésű munkása. Mivel nem édeskés, nem szentimentális és a művészete nem alkalmas konyhák, takaréktűzhelyek falának díszítésére, a magyar kereskedelem vezető egyéniségei nem sietnek elhalmozni megrendelésekkel. Formavilága, hite s erős diszciplínája a magyaros stílus-irányzat ama grafikusai közé sorolja, amely a háború előtt hagyta el az iskola padjait, telítve egy életre az iparművészet magasztos eszméivel.”

1936 februárjában nyílt meg közös kiállítása Takács Ödön szobrásszal a Műteremben. Minden jelentősebb fővárosi lap beszámolt a tárlatról. A Magyarság így írt róla:

„Csabai Ékes Lajosnak néhány rajzát látjuk, amelyek a lehiggadt kubizmus némely eredményeinek fölhasználására mutatnak. Későbbi képeiben már megérkezett önmagához. Budapesti nevelésű s ez a nevelés megmaradott benne külföldi tanulmányai után is. […] Szín és rajz egységben, elkülöníthetetlenül jelennek meg képein, még színes rajzaiban is. Megértő, hajlékony, nem kis erénye a hibátlanság is.”

Fametszeteivel, rajzaival továbbra is jelenvolt minden fontos bemutatón. Festményekkel is szerepelt ezeken, mint például 1941-ben a Paál László Társaság kiállításán.

Az OMIKE Művészakció öt képzőművészeti kiállításán vett részt 1941 és 1944 között, de nem grafikákkal, hanem pasztell és tempera képekkel.

Többször behívták munkaszolgálatra. 1944 nyarán, Budapesten eltűnt, a Háros-szigeti vasútállomáson látták utoljára. 1947-ben a Fővárosi Népművelési Központ emlékkiállítást rendezett műveiből.

Képek:

1.) Fotóportré Magyar Zsidó Múzeum (MZSM)
2.) Kner Nyomda reklámnyomtatvány. Magyar Múzeumok, 2003. 3.
3.) Naményi Ernő: A reklám, Bp. 1928 és Erdélyi Helikon 1930. 8.
4.) Magyar grafika 1927. 11.
5.) Önarcképek a MZSM gyűjteményéből
6.) Róma – Angyalhíd, 1939. MZSM

---

[qbg-related-posts post-type="post"]

---