Heisler András: az eredményeink a közös munkánk gyümölcsei
Évértékelő beszélgetés Heisler Andrással, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) elnökével.
Nemcsak az ország, de a MAZSIHISZ szempontjából is igen tartalmas évet hagyunk magunk mögött, amelynek hosszabb távon is a legemlékezetesebb eseményei között tarthatjuk majd számon az izraeli miniszterelnök budapesti látogatását, valamint a MAZSIHISZ nemzetközi súlyának növekedését – gondolok itt például az amerikai kapcsolatok erősödésére és a szövetségnek a diaszpóra érdekében tett megszólalásaira –, de sajnos sokáig fogunk emlékezni a Soros György ellen folytatott heves érzelmeket kiváltó kampányra is. A MAZSIHISZ elnökeként az ön számára miről szólt ez az esztendő?
Ha már a regnáló kormányt említette a kérdése végén, hadd kezdjem ezzel. Ennek kapcsán azt szeretném hangsúlyozni, hogy a minket illető ügyekben a mindenkori hatalommal való, intézményi szintű egyeztetés éppen olyan fontossággal bír, mint az elveink megőrzése és az értékeink képviselete. Ez nemcsak a szövetségünk számára, de számomra személyesen is nagy kihívás. Ebben az értelemben az idei év is többek közt arról szólt, hogy az aktuális hatalommal kapcsolatot tartunk, nagyra becsüljük és köszönjük az állami támogatásokat együttműködünk az Orbán-kormánnyal a minket érintő fejlesztési projektekben, ugyanakkor vannak olyan ideológiai, emlékezetpolitikai kérdések, amelyeket mi másképp látunk.
Ezek közé tartozik a Soros ellenes kampány?
Így van. Nyilvánosan arra kértük a miniszterelnököt, hogy állítsa le, mert alkalmas arra, hogy gyűlöletet és antiszemita indulatokat is kiváltson. Megrögzött demokrata vagyok, így azt gondolom, hogy egy ideális demokráciában a hatalomnak el kell viselnie a kritikát bármilyen közéleti ügyben, és kritikai hang nem zárja ki az együttműködést a különböző szervezeti szintek között. Ami a felvezetésének az első felét illeti: igen aktív év van mögöttünk mind hazai, mind külügyi tekintetben. Alelnöki pozícióban vagyunk a zsidó világkongresszusban, s idén az európai zsidó kongresszus vezetésébe is beválasztottak, mindkét testületben jelen vagyunk a végrehajtó bizottságban. Ezek az alelnöki posztok nem névleges funkciók, hiszen a magyarországi zsidóság véleménye nemzetközi szinten is számít.
Például milyen ügyekben?
Legutóbb Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök látogatása után kért föl az európai zsidó kongresszus arra, hogy írjak egy helyzetértékelő elemzést Izrael és a diaszpóra viszonyáról, a kapcsolat kritikus pontjairól. A mi helyzetértékelésünk és a különböző vélemények összegzése alapján a világkongresszus elfogadott egy markáns határozatot, amely arra szólította föl az izraeli kormányt, hogy változtasson a diaszpóra-politikáján, s kértük Izraelt, hogy a diaszpórához fűződő viszonya legyen rugalmasabb és szorosabb. Ezt egyébként megemlítettük személyesen Netanjahu miniszterelnök úrnak is, amikor Budapesten járt. Nem volt hatástalan a föllépésünk, hiszen Benjamin Netanjahu a pár héttel ezelőtti amerikai útja során ottani zsidó közösségek előtt reflektált, méghozzá pozitívan reflektált részint a Budapesten kifejtett kritikákra, részint a zsidó világkongresszus határozatára. Egy kis fáziskéséssel ugyan, de visszaigazolta, amit itt, a Goldmark teremben felvetettünk neki. Megerősítette, hogy Izraelnek érdeke az erős diaszpóra, s hogy habár minden zsidónak joga van Izraelben élnie, de Izraelnek is el kell fogadnia, hogy a zsidók teljes jogú zsidók a saját, diaszpórai szülőföldjükön is.
Az imént úgy fogalmazott, hogy megrögzött demokrata. Egy ilyen nagy és összetett szervezet vezetésének esetében, mint a MAZSIHISZ, meddig működnek a demokratikus elvek? Mik az személyes döntési felelősség határai?
Igyekszem úgy vezetni a szervezetet, hogy a MAZSIHISZ közgyűlését és különböző szintű vezetőit a lehető legtöbb döntési helyzetbe bevonjam. Ez minden nap nem sikerülhet, de a kulcsfontosságú, stratégiai kérdésekben mindig közösségi döntéseket hozunk, így a MAZSIHISZ legfőbb vezetése e közösségi döntések alapján végzi a munkáját. De a közös gondolkodás és a személyes döntési felelősség bonyolultságának jellemzésére hadd említsek meg egy friss esetet. 2017 végén meghívtak a német nagykövetségre a náci diktatúra polgári áldozatainak emlékére tartott, német nemzeti gyásznap alkalmából. Soha ilyen még nem történt. Nem kell különösebben részleteznem, hogy egy ilyen részvétel mennyire kockázatos, elvégre első hallásra biztosan sokan fölhorgadnak rajta, hogy egy zsidó vezető mit keres egy második világháborús német megemlékezésen? Több mint húsz ember véleményét kértem ki, hogy elmenjek-e, többek között holokauszt-túlélőket is megkérdeztem. Érdekes volt a reakció, mert a megkérdezettek nyolcvan százaléka azt válaszolta: fogadjam el a meghívást, de csak azzal a feltétellel, ha beszélhetek, mert ha ugyanis hallgatok, akkor nem vagyok több egy biodíszletnél. Azt mondták: beszélj, és legyél okos. Elmentem hát, így én voltam ott az első zsidó vezető.
Az ünnepségen ott volt Izrael budapesti nagykövete is?
Nem, Amrani úr éppen Izraelben tartózkodott, a nagykövetség részéről katonai attasékat láttam. A helyzet furcsaságát egyébként a német meghívó fél is érzékelte, ezért az írásos meghívóban nagyon udvariasan és finoman utaltak arra, hogy megértik az esetleges távolmaradásomat. Én azonban jobbnak láttam elmenni, főleg azok után, hogy az általam megkérdezett emberek, akiknek adok a véleményére, támogatták a részvételemet. De ha már a közösen meghozott döntéseknél tartunk, szót kell ejtenem a MAZSIHISZ legutóbbi, decemberi közgyűléséről, ahol elővezettem egy stratégiát, egy jövőképet, s azt kértem a tagságot, hogy ebben vagy erősítsenek meg, vagy pedig mondják el, ha úgy látják, nem jó irányba haladunk. A javaslatom szövege három mondatból állt, s így hangzott: „A MAZSIHISZ Közgyűlése egyetért a »változó világra nyitott zsidóság« szlogennel és annak tartalmával. Fontosnak tartja, hogy a Szövetség vallási aktivitásával a magyarországi zsidóság széles rétegeit elérje, tudomásul veszi a neológ vallási irányzaton belüli sokszínűséget. Támogatja a szuverén, öntudatos zsidó közösség megteremtésének törekvéseit”. Úgy tartottam demokratikusnak, ha erről szavazunk, s ebben benne volt annak kockázata annak minden következményével, ha esetleg leszavaznak. Végül úgy alakult, hogy a három mondatról egyesével szavaztunk, és mindegyik kb. nyolcvan százalék igen szavazatot kapott. Ez azt jelenti, hogy a közösség az irányt elfogadja.
Ezt az elvi állásfoglalást miért tartotta fontosnak éppen most? Már a 2018-as, konkrét operatív munka megkönnyítése érdekében vette napirendre?
Úgy fogalmaznék, hogy az idei tapasztalatok alapján tartottam fontosnak, de a jövőre készülve, hiszen a világ óriási iramban változik, s nekünk egyre befogadóbb, nyitottabb, sokszínűbb közösségnek kell lennünk. Ezt a víziót a közgyűlés nagy többséggel megszavazta, ennél nagyobb felhatalmazás nem kell. A 2018-as év munkastílusát, stratégiáját ez az elvi állásfoglalás határozza meg, márpedig olyan projektek vannak előttünk, amelyek egy évben ritkán jönnek össze.
Mik ezek?
A Rumbach utcai zsinagóga felújítása, ami hetven éve várat magára. A beruházáshoz a kormány már biztosította a forrásokat. A másik fontos projekt a zsidó szeretetkórház fejlesztésével kapcsolatos: teljesül az intézmény vezetőinek az a régi álma, hogy a kórházat korszerű gerontológiai központként üzemeltessék. Ehhez irdatlan mennyiségű pénzre, csaknem ötmilliárd forintra van szükség, aminek nagy részét a kormány folyósítja, az erről szóló döntés hamarosan olvasható lesz a Magyar Közlönyben. A harmadik fontos munkánk 2018-ban a Maccabi Európai Játékokra való felkészülés: ennek keretében egy új MTK-létesítményen belül létrejön egy Maccabi Sportközpont, amelyet a játékok befejezése után is üzemeltetni fogunk zsidó közösségi térként. Végül meg kell említenem egy turisztikai fejlesztést, amely kelet-magyarországi zsidó temetőkkel, kegyhelyekkel kapcsolatos, ebben 2018-ban is nagyon komoly munkát fog végezni a Kunos Péter által vezetett menedzsment. Ha már a turisztika szóba került, hadd mondjam el, hogy a 2017-es eredmények fényesen és megkérdőjelezhetetlenül visszaigazolták a menedzsmentünk azon bátor lépését, amelynek eredményeként a MAZSIHISZ saját turisztikai igazgatóságot hozott létre a Dohány utcai zsinagóga és a hozzá tartozó létesítmények működtetésére. Korábban ezt a feladatot külső cég végezte tizenhét éves gyakorlattal. A mi turisztikai igazgatóságunk Róna Iván irányításával szinte a nulláról indulva nagyon komoly bevételeket ért el, és ezzel hozzájárult a szövetség függetlenségének, önállóságának erősítéséhez. Lehet, hogy sztereotípiának hangzik, de attól még igaz: az elmondottakból kiderül, hogy a MAZSIHISZ minden eredménye közös erőfeszítés gyümölcse. Ezért végezetül minden egyes munkatársunknak szeretném megköszönni az idei munkáját! Köszönetet mondok a rabbiknak, a menedzsmentünknek, az intézményeink és zsinagógáink dolgozóinknak, valamint a tevékenységüket társadalmi munkában végző, minden hittestvérünknek. Minden jót 2018-ra!
Kácsor Zsolt
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
No views have been recorded for this period.
