Heti zsidó tanítás: a rabbi, aki Máté Pétert megihlette

Az előző héten már bemutattuk Önöknek Hillét, a világ első neológ rabbiját, aki mindig a könnyítéseknek, a Tóra és az élet kibékítésének pártján állt, hiszen a Tórát azért adta Isten, hogy szabályozza az életünket, hogy a Tóra legyen az életünk, hogy is lehetne akkor az, amit tanít, életidegen.

---

Volt azonban még más tanítása is. Figyelmeztetett minket arra, mire később a chászid tanítók vagy Máté Péter is: most élsz. Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld.

Azt is mondta: „Ha én nem vagyok magamért, ki van értem? És ha csak magamért vagyok, mi vagyok? És ha nem most, mikor”.

Ha nem fogadom el magam, ha nincs meg bennem a cselekvéshez, a felelősségvállaláshoz szükséges belső béke, akkor még az első lépést sem tettem meg mások felé. Ha én sem, akkor ki más volna érettem? A helyes mértékben adagolt önszeretet nélkül nem szerethetünk másokat sem.

Ha az önszeretetünk önzés lesz, akkor semmi értelme nem lesz az életünknek, hiszen önmagában minden élet értelmetlen, csak a világba kapcsolódva jelenthet bármit is. És ha csak magamért vagyok, ki vagyok? – ezt jelenti a kérdés. És mindennek az összefoglalása: ha nem most, mikor?

Mindig most van, „túl az álmaink ködén a semmi hív”. A cselekvés, az élet egyetlen valós pillanata a most. Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld. Ez nem a „ragadd meg a pillanatot” most-ja, hanem az önzetlenségé. Térj meg egy nappal halálos előtt – tanítja a zsidó hagyomány. Bölcs tanács. Gyakorlatilag azonban csak akkor volna megvalósítható, ha előre tudnánk, mikor halunk meg majd. A valódi értelme tehát a csak a mostban létező embernek: térj meg most. Ki tudja.

Most élsz, most örülj, hogy van, ki vár, most keresd meg azt, aki Téged vár, csak még nem tud róla. Ha nem most, mikor?

Jó szombatot!

---

[qbg-related-posts post-type="post"]

---