Hogyan imádkozzunk „virtuális zsidó közösségben”?
Évtizedek óta, amióta van televízió és rádió (vagy mikrofon), visszatérő kérdés, hogy egy virtulis közösség vajon zsidó közösségnek (minjen / édá) tekinthető-e. A mértékadó rabbik válasza egészen ezidáig egybehangzó volt: a valós zsidó közösséget, a zsidók közösségét nem lehet felcserélni virtuális közösségre. A Mazsihisz két főrabbija, Darvas István és Radnóti Zoltán a Zolirabbi című blogon fejtette ki nézeteit erről a témáról, amely – a vírusfertőzés miatt – új megvilágításba került.
A két rabbi közös írásának kiindulópontja: a vírus terjedése miatt Magyarországon is megszűntek a működő minjenek, ezzel párhuzamosan napról napra születtnek a „virtuális zsidó közösségek”, amelyeknek tagjai a digitális eszközök révén együtt tanulnak, imádkoznak. Ismeretlen úton indultak el, hiszen nincsen precedens és nincsen szakirodalom a kérdésben – de hogyan tovább? Darvas István és Radnóti Zoltán írása útmutató azoknak, akiknek mélyről jövő igényük van a közösségi imádkozáshoz, s ehhez még a szükségben is ragaszkodnak.
Ennek kapcsán az írás körbejárja a vallásosság és a vallásjog fogalmát, amelyek között – mint fogalmaznak – hatalmas különbség van. A zsidó vallásjogban a helyzet igen egyszerű: a „pikuáh nefes”, azaz az „életmentés” parancsa jelenleg azt követeli, hogy kerüljünk mindenféle gyülekezést, a közösségi imádkozást tehát beszüntettük és otthon imádkozunk. Ám ott van a vallási szempont is, a lelkünk mélyén gyökerező, belső, spirituális szükséglet, a káddisok, az imák elmondásának igénye közösségben, minjenben.
Ennek kapcsán a szerzők magukévá teszik Melámed rabbi véleményét, s arra jutnak: a jelenlegi időszakban tartott virtuális istentiszteleten (ha van minjen, még ha az egy különleges minjen is) el lehet mondani bizonyos imákat, így a gyászolók mondhatnak káddist. Ezen álláspont szerint nagy szükség idején, amikor az egész közösség érdeke, hogy legalább virtuálisan együtt imádkozzanak, a minjenhez kötött „Bárchu” ima elmondása sem tekinthető „hiábavaló áldásmondásnak” (bráhá levátálá). Ezért megengedhető, hogy a „Bárhu” imát is elmondjuk egy virtuális istentiszteleten, hogy közössen áldjuk az Egyetlen Istent.
A teljes írás ide kattintva olvasható.
(Címlapkép: Ultraortodox zsidók imádkoznak Bnei Brakban 2020. március 26-án. Az izraeli kormányzati rendelet szerint az emberek nem lehetnek egymáshoz 2 méternél közelebb. Fotó: Tomer Neuberg/Flash90 – via rabbi.zsinagoga.net)
