Hogyan menjünk látogatóba Istenhez? – Jó Szombatot
A Mazsihisz hírei most elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk nem frissül. A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten 19:10 óra, a Szombat királynője 20:17 órakor távozik körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra. Addig találkozzunk személyesen, zsinagógáinkban. A Tórából ezen a héten a „Mecorá (Mózes 3. 14:1–15:33.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Hogyan menjünk látogatóba Istenhez?
Baj-e, tisztátalan-e a menstruáció, a szülés, a halottak méltó elbúcsúztatása, a betegség? Miért tart mindez távol minket Istentől? Nem probléma egyik sem, sőt a maga módján nagyon is szent, csak emberi. Isten nem születik és nem hal meg, végtelen, mi pedig végesek vagyunk. Erről szólnak a tisztasági törvények.
Ki olyan az Istenek között, mint Te? – kérdezzük imáinkban naponta, jámbor zsidóként. Az „Él” más istenségekre utaló elnevezés, bár a fordítások igyekeznek ebben az esetben mennyei teremtményekre, erőkre fordítani a kifejezést? A judaizmus egyes megnyilvánulásai nem tagadják, hogy lehetségesek mennyei teremtmények az Örökkévaló mellett, ha nem is szentelnek nekik túl nagy figyelmet, az Örökkévalóhoz viszont semmi, senki nem mérhető, nekünk pedig nem lehetnek emiatt sem idegen isteneink Őelőtte.
Isten kivételes, végtelenül különbözik tőlünk, alig is tehetünk róla emberi nyelven igaz állításokat.
Annyit biztosan mondhatunk, hogy ami ránk igaz, rá nem. Ő nem hal meg, nem születik, végtelen és örök, mi pedig halandóak vagyunk. Mégis van közöttünk viszony, minden távolság ellenére, mert a szeretet még ezen is áthatol.
De azért a különbség megmarad és ezt nekünk el kell ismerni. A szülés és az ehhez szükséges menstruáció szent, mert a mi folytonosságunkat, a mi öröklétünket biztosítja: mi meghalunk majd, az unokáink pedig élni fognak. Mégis, ez a mi öröklétünk és nem Istené. Ezért van az, hogy a halállal érintkezni, halottal, kizár minket abból, hogy a Jóisten házába, a Frigysátorba vagy a Szentélybe lépjünk, ahogy nem mehetnek oda a menstruáló, közvetlenül szülés után lévő nők sem, illetve bizonyos bőrbetegségekben szenvedők.
Isten itt van közöttünk, de végtelenül különbözik tőlünk: ezt szimbolizálja a Szentély. Ha hozzá megyünk, halandóságunk nyomait átmenetileg le kell vetkőznünk. Ünnepi, átmeneti halhatatlanságot kell magunkra öltenünk.
Félreértés, hogy a menstruációt valamiképpen megbélyegzi a Tóra, ahogy a halottak érintését sem, eltemetésük, köztudomásúan, jócselekedet. Az, hogy átmenetileg nem léphetünk ilyenkor a Szentélybe, csak tudatosítja bennünk, hogy Isten különbözik tőlünk, még ha köztünk is van, egyszerre a barátunk és valami, ami végtelenül meghalad bennünket. Ezt tanítja a Tóra róla a két összekapcsolódó hetiszakaszban, a Tázriában és a Mecórában, amelyeket gyakran együtt szoktunk olvasni, bár idén külön kell meghallgatnunk őket.
Isten örök, mi meghalunk és mégis tudjuk szeretni egymást, ezt a titkot érthetjük meg kicsit jobban a két testvér-hetiszakaszt megértve, Pészach közeledtén.
Jó szombatot kívánunk!
