Így dolgoznak az izraeli önkéntesek Budapesten
Két 18 éves izraeli lány, Roni Arendt és Shachar Moshe személyében először kerültek önkéntesek a Shinshinim program keretében Magyarországra. Fontos, hogy a hazai zsidó közösségek tagjai közül minél többen megismerjék őket, hiszen Roninak és Shacharnak is éppen az a célja, hogy minél több magyarországi zsidóval beszélgethessenek a zsidóságról és Izraelről.
Roni Arendt és Shachar Moshe 2000-ben születtek, idén érettségiztek, egy évet töltenek Magyarországon, s jövőre kezdik meg katonai szolgálatukat Izraelben. Shachar Moshe a Tel-Avivtól északra lévő Hod HaSharonból jött, Roni Arendt pedig az attól délebbre fekvő Beit Ovedből, s igen, az utóbbi önkéntes neve nem véletlenül egyezik meg Hannah Arendtével: családja távoli rokonságban áll a világhírű tudóssal. Korábban nem sokat tudtak Magyarországról, igaz, Schachar a családjával 2013-ban pár napot már töltött Budapesten egy ausztriai, szlovákiai és magyarországi kirándulás keretében, s amire leginkább emlékezett a magyar fővárosból, az a Dohány utcai zsinagóga volt. Amikor augusztus utolsó napjaiban a ferihegyi repülőtéren kiszálltak a gépből, már otthon is érezték magukat, méghozzá eléggé prózai okból: olyan hőség volt itt is, mint odahaza.
Mint megtudom tőlük, a Shinshinim önkéntes program Izrael szerte népszerű a frissen érettségizett fiatalok körében, hiszen nagyszerű lehetőséget nyújt egy-egy külföldi ország, s annak zsidó közösségei megismerésére. Olyanok szokták igénybe venni, akik egy évvel elhalasztják a katonai szolgálatukat annak érdekében, hogy valamely idegen ország zsidó közösségeiben beszéljenek a zsidóságról, Izrael kultúrájáról és mindennapjairól. (Maga a „shinshin” szó a héber „shanat sherut” rövidítése, ami magyarul egy éves szolgálatot, kiküldetést jelent.) Nem ők választották Magyarországot – hiszen az önkéntes program helyszíneiről kijelöléssel döntenek a Shinshinimben –, de nagyon örülnek neki, hogy Magyarországra kerültek. Számukra, már csak azért is nagyon vonzó volt Magyarország, mert a projekt résztvevői közül legtöbben az Egyesült Államokban és Angliában önkénteskednek, sőt, mennek zsidó fiatalok Dél-Afrikába és Latin-Amerikába is – de Roni és Shachar az elsők, akik nálunk tölthetnek egy évet. Az a munkájuk, hogy minél több emberrel osszák meg gondolataikat, érzéseiket és ismereteiket Izraelről, a judaizmusról, az ország történelméről, és ezzel is erősítsék a helyi zsidó közösségeket a vallásuk és identitásuk megélésében. Ők maguk nem túlzottan vallásosak, nem járnak zsinagógába minden héten, de büszkék a zsidóságukra, különleges hazájukra és annak történelmére.
izraelil__nyok_2.jpg
Fotók: Nagy Ákos
Önkéntes munkájuk a gyakorlatban úgy zajlik, hogy tartanak órákat például a Lauder iskolában, ahol héberül beszélnek a diákoknak a zsidó ünnepekről – a mivel közvetlen, személyes élményeik vannak róla, hogy miképpen zajlanak a nagyobb ünnepek Izraelben, ezért hiteles képet tudnak adni az otthoni ünnepi és családi szokásokról, hagyományokról. A Lauderen kívül dolgoznak a Bálint Házban és az Izraeli Kulturális Intézetben is, jártak már a Benjamin Óvodában, de nyitottak a találkozásokra, és bárhová elmennek előadást tartani, ahová hívják őket.
Ami magát a magyar fővárost illeti: mindketten nagyon megszerették Budapestet, s mivel a modern Izrael fiatal ország, nálunk úgy érzik magukat, mintha a könyvekből ismert történelem egy-egy szeletét látnák a valóságban. Különösen megtetszett nekik a magyar nyelv, mert nem hasonlít egyik olyan nyelvre sem, amit eddig hallottak. Szeretnének is jobban elmélyedni benne.
Ronival és Shacharral legközelebb jövő nyáron beszélgetünk majd, hogy a Mazsihisz.hu olvasói megtudhassák, miként telt el a Magyarországon töltött egy évük – s ha minden jól megy, legközelebb nem angolul, hanem magyarul társalgunk. A kiejtésük mindenesetre már most is jó. Hiszen a két új kedvenc ételük nevét már eléggé jól ejtik: az egyik a lángos, a másik a kürtős kalács.
K. Zs.
