Illényi Katica, maradunk a szerelemnél
A Zsidó Kulturális Fesztiválon káprázatos koncertet adott Illényi Katica és a Sárik Péter Trió csütörtök este a Dohány utcai zsinagógában. A közönség vastapssal és együtténekléssel honorálta a nem mindennapi produkciót, zengett a templom az Örömóda hangjaitól, s ezzel ünnepélyesen megalakult a Dohány Utcai Zsinagóga Jazz Kórusa.
Az előadás előtt egy órával azt magyaráztam az egyik ismerősömnek, aki nagy várakozásokkal ült be Illényi Katica és a Sárik Péter Trió előadására, hogy mi is az a teremin – de egy órával később már maga Illényi Katica mutatta be, hogy mit tud ezen a hangszeren (is). Hiszen sokoldalú tehetség: a teremin viszonylag későn jött az életében, eredetileg hegedűművész, aki fantasztikusan énekel, sőt, táncol is – igaz, ez utóbbiból most nem kaptunk bemutatót. De abból igen, hogy ha ez a nő Amerikában születik, akkor ma kétségtelenül világsztár, akinek olyan sokat érne az ázsiója, hogy a Zsidó Kulturális Fesztivál ki sem tudná fizetni a gázsiját.
A virtuózitásával az első perctől kezdve levett a lábamról, s amikor Edith Piaf egyik sanzonjának magyarítását énekelte, én már leolvadtam a padban, pedig a francia sanzonokat nem is kedvelem. Olykor túl rózsaszínűek, túl édeskések, Illényi Katica előadásában azonban igazi, mély, intim érzelmekkel telítődtek meg a rózsaszín sorok. „Maradjunk a szerelemnél”, mondta aztán a művésznő, és maradtunk. Két óra hosszáig maradtunk, nem tudom, hogy a fellépők mennyi időre terveztek, de Illényi Katica a második óra vége felé az órájára nézett, s mondott valamit a zongoránál ülő Sárik Péternek.
Sajnos nem azt mondhatta, hogy Péter, maradjunk egészen éjfélig, mert bánatomra nem játszottak éjfélig, pedig ha a közönségen múlt volna, nem bántuk volna. Pláne azután, hogy Sárik Péter dirigálásával elénekeltük az Örömóda jazzes változatát, s ezzel – mint a trió vezetője közölte velünk – megalakítottuk a Dohány Utcai Zsinagóga Jazz Kórusát. Azt hiszem, erről a fontos zenetörténeti mozzanatról haladéktalanul értesíteni kell Fekete Lászlót, a zsinagóga főkántorát, hiszen jó lenne, ha egy profi énekes is beszállna…
Fotók: Szentgyörgyi Ákos
Szóval ez az este a lélek, a szív és a fül kényeztetésével telt, mert sorra jöttek az olyan dalok, mint Duke Ellingtontól a Szentimentális hangulatban, Charlie Chaplintől a Smile, Máté Pétertől a Mondd, miért szeretsz te mást és az Elmegyek. Hallhattunk Bach barokk műveiből egy-egy jazzesített verziót, sőt Illényi Katica még azt is megmutatta, hogy a tereminnel remekül lehet utánozni a beröffenő Harley-Davidson motorhangját.
Micsoda este volt! Sajnos véget ért, de megfogadtuk a javaslatot: kedves Illényi Katica, maradunk a szerelemnél…
