Áháre mot - Kedosim
Jom kipur: 05.09. 19:29 - 05.10. 20:39

ÖSSZEFOGLALÓ

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Proin rutrum, sapien vel interdum faucibus, nunc tortor lacinia urna, id gravida lacus mi non quam. Integer risus lacus, dignissim ut diam quis, gravida rutrum justo:

  • Vestibulum blandit molestie lectus, sed porta erat congue at.
  • Aenean feugiat hendrerit massa eget eleifend.

További magyarázatok, a szakaszhoz kapcsolódó tartalmalnk a teljes szakasz oldalán találhatóak meg.

Íme, adom neked békeszövetségemet

Jó szombatot, Shabat Shalom

Kép

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:27 óra, az ünnep kimenetele: 21:47 óra.


Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 21:47 óra után.

A Tórából ezen a héten az „PINCHÁSZ” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Egy gondolat az Hetiszakaszból:
A nagyobb számúnak adj nagyobb birtokot, a kisebb számúnak pedig adj kevesebb birtokot; mindegyiknek megszámláltjai szerint adassék a birtoka.” (Mózes 4. 26:54.) Dr. Bernstein Béla fordítása

Pinchász
(Mózes 4. 25:10-30:1.)

„És Korách fiai nem haltak meg”(26:11). E mondat kommentárjai között jelentős eltérés mutatkozik. Rási úgy véli, eredetileg Korách gyermekei is részt akartak venni a Mózes ellen indított felkelésben, de a máchlajke tényleges kitörésékor már megtértek bűnös útjaikról, nem vállaltak tevőleges szerepet, és ezért életben maradtak.

Rabbi Joszef Bechor Sor is így gondolta, szerinte a „megnyitotta a föld a száját és elnyelte őket és házaikat, meg minden embert, ki Kóráchhoz tartozott” (16:32) kijelentésben azért szerepel a „minden embert” kifejezés, mert a szolgákra és szolgálónőkre kíván utalni a szöveg, valamint arra, hogy Korách fiai nem voltak a büntetettek között. Később élt bölcseink egészen más olvasatát vélték felfedezni a pászuknak. Szerintük a Korách fiai elnevezés alatt nem közvetlen leszármazottaira kell gondolnunk, hanem a minden nemzedékben fellelhető gyűlöletkeltőkre, akik szellemi értelemben utódai, örökösei a hírhedt bajkeverőnek.

Mestereink meggyőződése szerint „jelenleg is köztünk vannak, folytatják áldatlan tevékenységüket, amely a zsidó közösségek rombolására, gyengítésére irányul. Éppen ezért nagyon kell vigyáznunk velük, és meg kell próbálnunk távol tartani tőlük gyermekeinket”. Tekintettel arra, hogy nem találtam meg e kommentár elkövetőinek nevét, ezért nem lehet azt sem tudni, hogy mikor tették találó megállapításukat, éppen ezért hihetnénk azt, hogy régen, de természetesen nem hisszük azt. „Ezek Izrael megszámláltjai: hatszázezer és ezerhétszáz harminc”(26:51).

Érdemes megjegyezni, hogy a mostani szidrában olvasható népszámlálási adatok nagyjából megegyeznek a negyedik könyv elején rögzített adatokkal. A zsidó nép húsz és hatvan év közötti férfitagjainak száma ezernyolcszázhúsz (1820) fővel csökkent. Hét törzsben nőtt a létszám (Jehuda, Jisszáchár, Zevulun, Menáse, Binjámin, Dán, Áser), ötben viszont csökkent (Reuben, Simon, Gád, Efráim, Náftáli). Ebben az időszakban a lévik száma ezer fővel (huszonkétezerről huszonháromezerre) nőtt. Celofhád lányainak dicséretét zengi a rabbinikus irodalom több helyen is, melynek egyik indoka azon kérésük, mellyel Mose rábénu felé fordultak apjuk halála után: „Adj nekünk örökséget atyáink testvérei közt!” (27:4).

Rabbi Nátán szerint e versből is látszik, hogy mennyivel nagyobb érdemeket szereztek az asszonyok a férfiaknál, hiszen az utóbbiak egészen más elképzeléseket tápláltak a közeli jövővel kapcsolatban („Válasszunk új vezetőt és térjünk vissza Egyiptomba!”), míg a nők bízva az Ö-való ígéretében és Mózes vezetői képességeiben nem kételkedtek az Ország meghódításának sikerében, optimizmusuk és töretlen hitük csalhatatlan jeleként pedig földet kértek maguknak testvéreik között. E pászuk fényében új értelmezési mód nyílik a kémek kudarccal végződő kiküldetésének bevezető mondata is, melyben a I-sten azt mondja Mózesnek: Küldj magadért embereket, hogy kikémleljék az Országot”.

Rási kommentárjában a magadért kifejezéssel kapcsolatban azt írja: „magadért- én nem parancsolom neked, ha akarod, akkor küldj”. Lehetséges – mondják bölcseink – hogy az Ö-való burkoltan figyelmeztetni akarta a zsidó nép bölcs vezetőjét: „én nőket küldenék, mert ők nem keltik rosszhírét az Országnak, de ha te úgy gondolod, hogy férfiakat akarsz, akkor küldd őket”. Emlékezhetünk, hogy a férfiak mellett döntött, a következmények ez alkalommal nem Mose rábénu választását igazolták.

Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE


Kapcsolódó cikkek
[qbg-related-posts post-type="post"]
Categories:
Ezek is érdekelhetnek