„Íme, áldó igét vettem; ő áldott és én nem fordíthatom el”
Jó szombatot, Shabat Shalom
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:26 óra, az ünnep kimenetele: 21:47 óra.
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:26 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 21:47 óra után.
A Tórából ezen a héten az „BÁLÁK” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„Nem ember az Isten, hogy hazudják, sem emberfia, hogy meggondolja magát; mond-e Ő valamit és nem teszi meg, szólt-e és nem teljesíti? Íme, áldó igét vettem; ő áldott és én nem fordíthatom el.” (Mózes 4. 23. 19-20:) Dr. Bernstein Béla fordítása.
BÁLÁK – MIKOR LÁTTA BÁLÁK
(Mózes 4. 22:2-25:9.)
A Tórában található 54 hetiszakasz közül öt kapta a nevét bibliai szereplőről. Közös bennük, hogy mindannyian férfiak, és nemzedékük meghatározó szereplői voltak, jellemük, megítélésük azonban számos ponton eltérést mutat. Mózes első könyvében olvashatjuk Noé történetét, vele kapcsolatban a Tóra leszögezi: „Noé igazságos, tökéletes férfiú volt az ő nemzedékében; Istennel járt Noé” (2Mózes 6:9).
Ez a jellemzés önmagában elegendő indok lehet, hogy egy hetiszakaszt nevezzenek el valakiről. Mózes II. könyvének kiemelkedő alakja Jitró, a midjánita főpap, Mose rábénu apósa, akit többek között az a különleges megtiszteltetés ért, hogy a Tízparancsolatot a róla elnevezett párásában találjuk meg.
Róla azt írja a Tóra: „És Mózes hallgatott az ő apósa szavára és megtett mindent, amit mondott”(2Mózes18:24).
Kevés ember rendelkezett olyan tudással, hogy tanácsokkal láthassa el népünk kiemelkedő vezetőjét, vagyis rászolgált ő is arra, hogy egy párásá örökítse meg nevét az utókornak. A harmadik kiemelt Korách, az előkelő származású férfiú, aki felkelést szított Mózes ellen, és annak rendje és módja szerint elbukott, ugyanakkor a Talmud (Szánhedrin 110a) szerint ő és követői: „nagyok voltak a Tórában”.
Személye, mint negatív példa mutathat utat: lám, milyen következményekkel járhat a tébolyult hatalomvágy!
A negyedik különleges férfiú Pinchász, akinek érdemeiről mindennél többet mond a pászuk: „Pinchász, Elázár fia, Áron, a pap fia elfordította haragomat Izrael fiairól, midőn buzgólkodott értem közöttük, hogy nem pusztítottam ki Izrael fiait buzgalmamban”(IV. Mózes 25:11).
Végül a heti szidra címszereplője, Bálák, a moabita király. Mikor látta Bálák, Cippór fia mindazt, amit Izrael tett az emórival” (22:2).
Az előző, Chukát hetiszakasz mesél a Tóra Izrael fiai két legnagyobb győzelméről: az emóri Szichon elleni (21:21-32), és Básán királya, Óg ellen aratott sikerekről. Adódik tehát a kérdés: miért csak az emóriak elleni diadal kapcsán szól a Tóra ezen a helyen Bálák hirtelen támadt félelméről? Miért nem tesz említést a Básán ellen aratott győzelemről? Bölcseink magyarázata szerint általános szabály, hogy minden olyan bibliai helyen, ahol Izrael népéről egyes számban szól a Tóra, az azt jelzi, hogy az adott időben példamutató egység uralkodott népünk tagjai közt. Erre az egyik legjobb példa a Tóradást megelőző állapot, melyről azt olvassuk: és letáborozott Izrael a heggyel szemben” (2Mózes 19:2).
A folytatás sejthető, igen, az Óg elleni csatáról azt írja a Tóra: megverték őt, fiait és egész népét, nem hagytak neki maradékot” (21:35), míg Szichon kapcsán azt látjuk: megverte őt Izrael” (21:24).
Vagyis Bálákot nem elsősorban a hadi sikerek, hanem a zsidó népen belül tapasztalható összefogás aggasztotta, amint arra a szövegben utalást is láthatunk: akkor nagyon félt Móáb a néptől, mert sok volt, és irtózott” (21:3) nem a rábim hem” (sokan voltak), hanem a ráv hu” (sok volt) alakot használja a Tóra. Bálák és az általa felbérelt Bileám viszonyát jól jellemzi a következő bölcs felismerés: kol hámechábed et chávéro bisvil mámon, szof seniftár mimeno bekálon”, azaz, mindenki, aki pénzért ad kóvedet társának, végül szégyenben válik el tőle.
Az uralkodó nagyvonalú ajánlattal csábította a rosszra egyébként is könnyen kapható Bileámot: „nagyon megtisztellek téged és mindent, amit nekem mondani fogsz, megteszek; csak jöjj el, kérlek, átkozd el értem ezt a népet”(22:17).
A későbbiekben ellenben arról olvashatunk:”áldozott Bálák marhát és juhot, és elküldte Bileámnak”(22:40). Ezzel kapcsolatban jegyzik meg mestereink, hogy a szintén róse Báláktól eltérően: „a cádikok keveset mondanak, de sokat tesznek”.
Példaként hozzák Ábrahámot, aki vendégeinek ennyit mondott:”hadd vegyek egy darab kenyeret, hogy felüdítsétek szíveteket, azután elvonulhattok” (1Mózes 18:5), viszont utána Sárát lepénykészítésre utasítja, majd „vett vajat és tejet, meg a fiatal marhát, melyet elkészített és elébük tette”(uo.8.) „Nem szemlélt jogtalanságot Jákobban, nem látott bajt Izraelben; az Örökkévaló, az ő Istene vele van „(23:21).
A berdicsevi cádik, Ráv Lévi Jichák kommentárja szerint „a Teremtő végtelen szeretetében úgy tesz, mintha nem látna helytelen cselekedeteket Izraelen belül. Ha az Ö-való, legyen áldott – aki ismeri a rejtett dolgokat is – felülemelkedik Izrael bűnein, akkor egy hús-vér embernek mennyivel inkább hasonlóan kell tennie”.
Amennyiben népünk tagjainak többsége eljut erre a lépcsőfokra, és testvéreit jó oldaláról ítéli meg, akkor megvalósul a pászuk második fele, és saját életükben tapasztalják, hogy mit jelent az „Istene vele van” mondatrész.
Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
No views have been recorded for this period.
