„Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak!”
Berésit, azaz a kezdet, és egyúttal a tórai ciklus újrakezdésekor, az elmagányosító járvány idején különösen is felemelő, ünnepi és szent az a remény, mely a társadalmi összefogással megújított Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga közelgő közösségi birtokbavételét lengi körül.
A Pesti Izraelita Hitközség hagyományos imaközösségének temploma és székháza reményeink szerint ebben a zsinagógai évben, a járvány elmúltával olyan, egyszerre kulturális és szakrális térként funkcionál majd, mely lehetőséget ad arra, hogy a hazai zsidóság szélesebb köre érezhesse spirituális otthonának a zsinagógát, s talán arra is legyen módja, hogy otthonossá váljék benne.
Terveink szerint a nemzetközi neológia lassan kétszáz éves hitelveinek és szokásjogának megfelelő módon váltakozva, különböző imaközösségek jelenlétében hol angol, hol pedig magyar és reményeink szerint ivrit nyelven is elhangzó drósékkal, ünnepi beszédekkel, szombatfogadó és szombati imádságokkal, majd pedig ahhoz csatlakozó kulturális rendezvényekkel, előadásokkal, a szombat fényét és közösségi örömét átélhetővé tevő úgynevezett oneg sábbátokkal üljük meg az Örökkévalóval kötött szövetségünk legnagyobb ünnepét. A járvány idején öröm erre gondolnunk, vágynunk. Sábbáti öröm, a szív sábbáti előkészülete. Úgy legyen!
