Isten örök kérdései és a rablógyilkosból lett rabbi: Jom Kippur örömünnepére
A Talmud szerint Jom Kippur napja nagy örömünnep volt Izraelben. Mert minden elmúlt pillanatunk jóvátehetetlen ugyan és a múlt megváltoztathatatlan, mégis van” visszatérés”, megbocsátás és remény.
Hol vagy? – kérdezi Ádámtól a Jóisten, miután elkövette bűnét. Az első férfi azonnal kedvesére, Évára mutat, ő tehet az egészről, őt terheli a felelősség. Nem áll meg Isten előtt, nem vállalja, amit tett.
Hol a Te testvéred – kérdi nem sokkal később az Ég és Föld Alkotója Ádám fiától, Káintól. Ő pedig azt feleli, „nem tudom, őrzője vagyok én testvéremnek”? Valóban nem tudja. Nem érti még egészen, hogy amit tett, visszafordíthatatlan. Ábel testvére nem kel fel, nem veszekszik vele többé. Ez, az első halál a földön mindent megváltoztat. Innentől kezdve minden jóvátehetetlen, mert csak egyetlen életünk van, amelynek minden perce egyszeri és kivételes. Amit tönkreteszünk, örökre tesszük tönkre. Hogyan lehetséges akkor mégis a megtérés, amely a zsidó hagyomány szerint „visszatérés”. Hogyan léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba? A Talmud egy történettel tanít meg minket erre.
Rabbi Simon ben Lakis azt tanította, hogy annak, aki szeretetből tér meg, szándékosan elkövetett egykori bűnei erénnyé változnak. Simon ben Lakis ugyanis ifjúkorában útonálló volt, rablógyilkos. Egészen addig, amíg nem találkozott a korszak nagy tanítójával, rabbi Johánánnal, aki, mikor megpillantotta, azt kérdezte tőle: miért nem használod az erőd inkább a Tórára, a tóra tanulására és követésére? Nem prédikált erkölcsöt Simon ben Lakisnak, mert felismerte, mi teszi őt képessé a gonoszságra és ezt az erőt, a rabló kivételes testi erejét akarta teljes egészében Isten szolgálatába állítani. A rabló képességeit és tapasztalatát, egész addigi életét nem megtagadnia, hanem „átirányítania” kellett Simon ben Lakisnak, az útonállónak, hogy rabbivá legyen, a történelem egyik legnagyobb rabbijává. Ahogy egy kései, félig-meddig eretnek „rabbi”, a pszichoanalízis zsidó feltalálója, Sigmund Freud nevezte, „szublimálnia” kellett agresszív ösztöneit, hogy ezentúl jó ügyet szolgáljanak. Amikor meghalt a rablóból lett rabbi, társa, rabbi Johánán vigasztalhatatlan volt. Azt mondta, azért, mert senkivel sem tudott olyan jól vitatkozni a Tóra igazságairól, mint Simon ben Lakissal, senki nem támadta az az igazság kedvéért annyira élesen. A rabló ereje így lett a vitakozó Tóra-tudósé. Ő mentette ki egy rablók fogságába esett rabbi-kollégáját, mert értett a rablók nyelvén és bátor volt. sötét múltja nélkül nem menthette volna meg társát. Volt bűnei valóban erénnyé változtak.
Ha úgy térünk meg, hogy minden képességünket, amelyek révén képesek voltunk a rosszra, Isten szolgálatába állítjuk, ha visszatérünk önmagunk legsajátabb lehetőségeihez és tapasztalataihoz és Istennek és más embereknek ajánljuk fel őket, vagyis ha igazán megértjük önmagunkat és a múltunkat, bűneink erénnyé változhatnak.
Ezért kérdezi Isten először azt az embertől, hogy hol vagy Te és csak azután azt, hogy hol a Te testvéred. Ahhoz, hogy számot tudjunk adni testvéreinkről, először önmagunkhoz kell visszatérnünk, önmagunkról kell számot adnunk. Akkor éltünk helyesen, ha képesek vagyunk Isten két legfontosabb kérdésére válaszolni, ha Ádámot és Káint meghaladva el tudunk számolni önmagunkról és a családtagjainkról, honfitársainkról, mindazokról, akikért felelősek vagyunk.
A kérdések azóta is visszhangzanak és minden Jom Kippurkor felerősödnek: hol vagy, ember és hol a Te testvéred? Adja Isten, hogy legyen válaszunk, amikor az Ég kapui bezárulnak.
| A Jom Kippuri böjt kezdete: szeptember 18. kedd, 18:32 óra. A böjt vége másnap szeptember 19. szerda 19:34 óra.
Minden kedves olvasónknak könnyű böjtöt és jó bepecsételést kívánunk! |
