Áháre mot - Kedosim
Jom kipur: 05.09. 19:29 - 05.10. 20:39

ÖSSZEFOGLALÓ

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Proin rutrum, sapien vel interdum faucibus, nunc tortor lacinia urna, id gravida lacus mi non quam. Integer risus lacus, dignissim ut diam quis, gravida rutrum justo:

  • Vestibulum blandit molestie lectus, sed porta erat congue at.
  • Aenean feugiat hendrerit massa eget eleifend.

További magyarázatok, a szakaszhoz kapcsolódó tartalmalnk a teljes szakasz oldalán találhatóak meg.

Isten szólításának követése: eljött Örömünk ideje, a Sátrak Ünnepe

sdasdsadx

Otthon vagyunk a világban: A ma este (17:59 órakor) beköszönő Sátrak Ünnepe – Szukkot, a hit a nem ismert dolgok létezésébe vetett bátor remény, a jövőbe helyezett bizalom szól. Mert bár „az egész világ egy nagyon keskeny híd, mégis van rá okunk, hogy ne féljünk”: Isten.


Sokan azt mondják, a hit mankó azoknak, akik nem tudják elviselni, hogy az élet véges és bizonytalan, törékeny és kiszolgáltatott. A valódi helyzet inkább az, hogy a hit a létezés bizonytalanságának vállalása, kiköltözés a pusztai sátrakba a biztos hajlék alól, a hívást követve. Örömünk ideje, a Sátrak Ünnepe az az időszak, amikor mi is, ahogy Anyáink és Atyáink, elhagyjuk a biztos fedelet és kilépünk a bizonytalanságba.

A szukkot azt ünnepli, hogy otthon vagyunk a világban, vannak földjeink, szüretkor betakarítjuk a termést, lakhatásunk és étkezésünk nincs veszélyben, tudunk tervezni. Ezért hagyjuk ott fűtött lakásainkat és kivonulunk a sátrakba, hogy újra kitegyük magunkat, ahogy a magyar nyelv szépen mondja, Isten hidegének. Isten szabad ege alatt.

Ábrahámtól azt kérte a Seregek Istene, hogy hagyja el atyái házát, otthonát és lépjen ki az ismeretlenbe, szakítsa el azt, ami a múlthoz fűzi és engedje át magát az Eljövendőnek, aki úgy nevezi magát: „Leszek, aki Leszek”. Az őt szólító isteni hangnak. A zsidóság ennek a személyes szólításnak a vallása.

Ábrahám kései gyermekei is otthagyják végül Egyiptomot az Ő szavára, kimennek a pusztába és követik az Ígéret Istenét a tejjel-mézzel folyó Kánaánba. Pészachkor az Örökkévaló kimutatja népére irányuló szeretetét, erős kézzel, kinyújtott karral hozza ki őket a Szolgaság Házából.

Szukkot arról szól, hogy a nép is kimutatja ragaszkodását, amikor elmegy, ha meg-meginogva is, az Örökkévaló szavát követve, az otthontalanság sátraiba és 40 éven át idegen lesz, hontalan, menekült. Az Eljövendő lesz egyetlen otthona. A később megjelenő messiási Ígéret. Ezért mondja azt egy zsidó gondolkodó, hogy a Szombat a tér helyett az Időbe emelt Szentély.

A zsidó nép a vándorlás évei alatt olyan menyasszony volt, aki kint aludt a fagyos éjszakában, mert elhitte, amit a vőlegény, a Jóisten ígért számára, hogy szép új otthonába fogja majd vezetni nemsokára. Nem tudta, hitte.

A zsidó nép a vándorlás és a száműzöttség népe, amióta csak Ábrahám elhagyta atyái házát otthonát áttette az időbe, követi a Szólítás Istenét a messiási ígéret irányába. A hite nem a bizonyosság keresése, hanem a bizonytalanság elfogadásáé: tudja, hogy az egész világ egy nagyon keskeny híd és mégse fél. Sátrat ver és otthonra lel az átmeneti, bizonytalan életben. És amikor ezt teszi, a Sátrak Ünnepe örömének ideje, épp ez az időszak. Izrael országa háborúk árnyékában, állandó fenyegetettségben éri el sikereit. Mert a jövő népe lakja.

Ma az egész világ újra a bizonytalanság sátraiba költözött, a jelen és a jövő veszélyekkel terhes és lehetőségeket ígér. Azoknak azonban, akik Jákob sátraiban lakoznak, nem kell félniük, ha merik vállalni a hit bátor lépését a bizonytalanság szabadságába.


Kapcsolódó cikkek
[qbg-related-posts post-type="post"]
Categories:
Ezek is érdekelhetnek