Izrael: De ki győzött?
A világ kisebbik része – pártállástól függően – Izraellel, a nagyobbik része Gáza lakosaival (ha nem is feltétlenül a Hamasszal) rokonszenvezett a májusi konfliktus során. De ki győzött? A magát győztesnek hirdető Hamasz? Ám ha így festene egy Hamasz-győzelem, akkor milyen lehet egy Hamasz-vereség?
Visszatekintő elemzés Kepecs Ferenc tollából.
Pártállástól függően a világ egyik – kisebbik – része Izraellel, a nagyobbik része Gáza lakosaival (ha nem is feltétlenül a Hamasszal) rokonszenvezett a két fél májusi konfliktusa során. A külső szemlélőt elborzasztotta az emberi veszteség és a (főleg gázai) rombolás. A kérdést, hogy végül is ki nyerte meg a háborút, nemigen tették fel.
Nem így a Hamasz parancsnokai, akik nyomban a tűzszünet életbe lépése után győzelmet hirdettek. Ami – a harcok tisztán katonai kimenetele, a veszteségek kirívó aránytalansága láttán – természetesen képtelenség. Hiszen ha így fest egy Hamasz-győzelem, akkor milyen lehet egy Hamasz-vereség?
Ám a háborúknak nem csak katonai, hanem politikai és „propagandaügyi” kimenetelük is van. Ami a politikait illeti, nyilvánvaló, hogy a legutóbbi konfliktus tovább izzította az „arab utca” amúgy is heveny Izrael-ellenességét, így gátolva (legalábbis egy időre) a szunnita arab országok és a zsidó állam – közös Irán-ellenességük jegyében történő – egymásra találását. Ezért aztán a szilárdan Hamasz-párti Teherán mindenképpen a győztesek közé tartozik. (Olyannyira, hogy feltehetően része is volt a háború kirobbantásában.) És politikailag persze győztes maga a Hamasz is, amely radikalizmusával szinte lenullázta hazai vetélytársát, a Palesztin Hatóságot.
És azt kell mondanunk, hogy a Hamasz legalábbis jó eredményt ért el a propagandaháborúban. A dolog azért különösen sajnálatos, mert ez a hadszintér az elmúlt évtizedekben nem egyszerűen fontossá, hanem egyenesen a legfontosabbá vált az izraeli-palesztin, izraeli-arab konfliktusban. A világ országainak többsége – ahogy azt az ENSZ-béli szavazások is mutatják – szinte automatikusan – a palesztinok oldalára áll. Természetes módon még inkább így van ez a muszlim világban, ahol a tömegek Izrael-ellenessége felülmúlja a magukban sokszor már „másként gondolkodó” politikusokét.
De nem csak a muszlim világban. Nyugaton is jelentős azok száma, akik – történjék bármi is – a palesztinok pártját fogják. Azért, mert Amerikaellenesek, miközben Izrael Washington szövetségese; mert tőkeellenesek és a szemükben Izrael a „kapitalistaság” megtestesítője; szimpla antiszemitizmusból vagy mert rossz érzéseik vannak saját országuk antiszemita múltja miatt, s így nagyobb komolysággal mondhatják, hogy lám, a zsidók is… No, meg egyszerűen azért, mert – egyébként méltányolható módon – hajlamosak a (látszólag?) gyengébb fél oldalára állni, afféle „bántják a kicsit!” alapon.
Ezek az érzületek egy olyan politikai mechanizmust hoztak létre, amelyben Izraelnek egyszerűen nem lehet igaza. És nem lehet igazuk a mellette érvelőknek sem. Vegyük példának a legutóbbi konfliktust. A tervezett kelet-jeruzsálemi házkisajátításokat és az azt követő összecsapásokat sokféleképpen lehet megítélni, de ahhoz kétség nem férhet, hogy a pusztító rakétaháborút a Hamasz kezdte. De próbálnánk csak ezzel érvelni az elmúlt hetek habzó szájú tüntetői vagy akár az ENSZ közgyűlése előtt! Ily módon a világ országainak, illetve néptömegeinek többségét bármikor Izrael ellen lehet hangolni – mégpedig olyan akciókkal is, amelyekben éppenhogy a zsidó állam a megtámadott fél. S ezt nem csak Izrael sínyli meg, de – ahogy a világszerte sűrűsödő antiszemita incidensek mutatják – a diaszpóra zsidósága is.
A komor összképet azonban derűsebb epizódok tarkítják.
Hiszen a májusi háború alatt tanúi lehettünk látványos Izrael-barát gesztusoknak is. Csak remélni tudjuk, hogy ezek egy jövendőbeli, igazságosabb hozzáállás előhírnökei voltak.
Végül is nehéz választ adni arra, ki volt, illetve kik voltak a győztesek – gyaníthatóan az események legnegatívabb szereplői. A vesztesek megnevezése egyszerűbb: az életüket, testi épségüket vagy lakhatásukat vesztő palesztinok, a halálfélelmet, az államuk elleni gyűlöletözönt átélő izraeliek, vagy az antiszemita incidenseket bűntelenül elszenvedő diaszpóra-zsidók. Immár sokadszor.
Kepecs Ferenc
