Izráel népe él: partyhangulat és tanárkórus a Scheiber évnyitóján

Egy megszokott évnyitó nemcsak unalmas, de szomorú esemény is, jól jelzi, milyen lesz az iskolaév. A Scheiber évnyitóján viszont zsinagógahangulat volt. Mindenki beszélt és énekelt, mint akik megérkeztek a kedvenc klubjukba végre, semmi ünnepélyesség, mintha nem is évnyitó, hanem, mondjuk, neológ szombatfogadás lett volna. Így lett végül az egész igazi ünnep a hétfőn a Dohány zsinagógában.

Hét-nyolc perc zsidó időszámítás szerinti késés után még elment további 3-4, amíg rá lehetett beszélni az izgatott ünneplőket, hogy egy kicsit csituljanak már el. Amikor sikerült, felcsendült a Himnusz és a Hátikvá és hirtelen majdhogynem vágni lehetett a csöndet. A zsizsegés lassan kúszott vissza a hatalmas, jól kihasznált zsinagógatérbe. Zsidó ünnep volt ma, elul havában, nem hagyományos, kortárs zsidó ünnep. Zsidó gyerektömegek lakták be a zsinagógát, hogy elbúcsúzzanak a nyártól és lepacsizzanak végre egymással.

scheiber_bernadett_tomi.jpg
Verő Tamás és Kovács Bernadett

Ahogy az az izmos fiú tette, akit az utolsók között kiszólítottak a Maccabia játékok résztvevőjeként, olyanként, aki dicsőséget hozott haza nekünk, Magyarországra, ő például minden széksor elejével gondosan lepacsizott futtában. És kiderült, nem először, hogy azért mennek a dolgok akkor is, ha jól érezzük magunkat, meg az is kiderült, hogy Verő Tomi főrabbi úr nem képes megöregedni, akármit mond, imádják és maguk közül valónak tekintik a hat és a 20 évesek is. Ez a kedves, örökké mosolygó gyerek, mellékesen főrabbi az iskola lelki vezetője és egy ilyen iskolának épp ilyen kedves főrabbi jár, amilyen jutott is neki. Aki mástól nem tudta, Tőle megtudhatta, hogy nemsokára itt a zsidó új év és akkor majd megint nem kell iskolába járni a Jóisten bölcsességének hála. De azért nem látszott úgy, mintha bárkinek kifogása volna az iskolába, a Scheiberbe járás ellen.

scheiber_kissheni.jpg
Kiss Henriett

A végzősöket előre elbúcsúztatta az igazgató, Kovács Bernadett, mert mindig ez van: így, ilyen évnyitón soha többé nem lesznek már együtt. Az iskola ugyanazzal a munkával birkózik, mint a zsidó vallás: otthont kell teremteniük a múló időben.

scheiber_gy.jpg
A Gordon testvérek

A gyerekek felolvasásait, szavalatai után a bátor tanári kar Kardos Dániel veeztésével is tett egy próbát, felfáradtak a világ egyik legnagyobb zsinagógájának „színpadára” és alkalmi kórussá lettek. Elénekelték a híres zsoltárt a testvérek örömteli együttlétéről, a hászid dallamot, hogy az egész világ egy nagyon keskeny híd, továbbá a békéről is dal. Partyhangulat volt, a diákok meg voltak elégedve tanáraik teljesítményével, szép tapsot kaptak, megkönnyebbülhettek. Egyszerre volt az egész nagyszabású és családias. Aki látta, nem lehet többé pesszimista a magyar zsidó jövővel kapcsolatban.

scheiber_korus.jpg
Az iskola kórusa

Frőlich Róbert, a házigazda országos főrabbi mikrofon nélkül tudta átzengeni az egész óriási teret, kedves volt, bölcs és rövid, pedig szívesen hallgatták volna még, senki sem akart hazamenni. A Dohány utcai templomkörzet a közeledő új évre mézet adott a gyerekeknek, hogy édes legyen és az elsősök kifestőt is kaptak.

scheiber_frolich.jpg
Frőlich Róbert