Jer velem! | Oláh János: Kicsi zsidó-magyar vademecum
Bedő J. István könyvajánlója
A mai olvasónak legfeljebb a vademecumot kell talán magyarázni: a két szóba írt latin kifejezés az mondja: Jer velem!, magyarán: bevezet valamely tudományokba. (A hasonló nevű fogkrém csak útitársnak ajánlkozik…)
Amint a címből is sejthető a múltban már járatos (és a múltbeli utazásra készülő) olvasó a célközönsége Oláh János könyvecskéjének. Az ORZSE professzora rövid címszavakban foglalta össze azokat a szavakat, kifejezéseket, amelyek leginkább nélkülözhetetlennek tekinthetők, akár a vallásról, akár a kultúráról, akár a közösségi szervezetekről tudni illik – vagy célszerű. Olcsó lenne azt mondani, hogy Ádám-Évánál kezdi, pedig tényleg. És értelemszerűen (valamint ábécérendben) a zsinagóga címszóig jut el.
A szóanyag igen jelentős része az emlék-, gyász-, böjt- és nevezetes napok, az imák, az ezekhez kapcsolódó csak héberül említett és használt kifejezések köréből kerül ki – ezzel például azoknak is segítség lehet, akik a magyar–izraeli családi kapcsolatok felfrissítésére készülnek. Vagy betérni. (Ugyanebben a körben hasznosíthatók a hagyományos zsidó ételek leírásai is.)
Igen izgalmas (a nyelvésznek), hogy Oláh professzor a legkorszerűbb szótárszerkesztési módszert alkalmazza, s a Vademecum ebben eltér minden korábbi hasonló műtől. Az egyes címszavakhoz – ha szükséges – magától értetődően megadja a héber magánhangzó-jelöléses alakot, sőt az etimológiai értelmezést is. A kereszthivatkozások természetesen segítenek, hogy például az esküvőhöz megtaláljuk az összes szükséges tórai hivatkozást, törvényt, hagyományt, a ceremónia részleteit, de még az alkalmas nap kiválasztását is. És ez még mind nem elég. Mivel itt Európa szívében ahány közösség, annyi dialektus: a kifejezés askenáz és jiddis formáját.
Apropó: jiddis nyelv(járás). Eléggé közismert, hogy a mai szleng (lásd még: csibésznyelv, tolvajnyelv) szóanyagának nem csekély része az előző századforduló „Király utcai” szókincséből szivárgott át – nélkülük egy sor klasszikus vicc nem is lenne érthető –, és a szerző elegánsan bevonja ezeket is, s meg is magyarázza, hogy az eredeti jelentés az idők során megváltozott. (Héder, écesz, hóhem, srác, sóher…)
A könyvecske széles merítéséhez tartozik, hogy részletesen mutatja be a hazai zsidó szervezeteket, a nyomatott és digitális sajtótermékeket – elfogultság nélkül – a honlapok önbemutatását idézve. Bár a professzor előszavában azt írta, kevés lábjegyzetet csatol – azért az érdeklődő talál ebből is eleget, ha utánanézne valaminek…
A könyv kiadói fülszövege (részlet)
Először is e könyvecske címéről néhány mondatban. Az első szó (kicsi) jelentéstartalma egyértelműnek tűnik, hiszen ez azt jelenti, hogy nem nagy. Vagyis szűkszavúan, csak a leglényegesebbeknek tartott, és szerzője vélekedése által érdeklődésre számot tartható dolgokat gyűjtötte össze e kicsi kötetben. A második szót (zsidó) talán nem kell megmagyaráznom. A címben szereplő harmadik szónak (magyar) kétségkívül érthető a jelentése kedves magyarul (is) olvasó olvasómnak. A két szó így együtt (zsidó–magyar), ebben a sorrendben és kötőjellel, már talán magyarázatra szorulhat. Ha azonban becses olvasóm átlapozza a kicsi könyvecskét, elolvas néhány őt érdeklő szócikket, vagy kedvet kap és többet is elolvas, mint tervezte, akkor – szándékaim szerint – megérti majd, hogy e két szó gyakran mennyire össze is tartozik.
Címlapfotó: Földi Bence / OR-ZSE
