Jom Kippur a bárban: menő helyeken kezdtek imádkozni a huszonéves tömegek
„A fiatalok a többi fiatallal szeretnek lenni” – ebből az egyszerű, de hatásos tételből indul ki egyre több rabbi Amerikában, egyre növekvő sikerrel. A fiatal zsidók, akik a zsinagógákba nem hajlandóak lemenni, özönlenek imádkozni a szórakozóhelyekre.
Kol Nidére egy Long Island-i olasz étteremben. Ez borzolta még pár nappal ezelőtt az amerikai zsidó kedélyeket. Az ezredforduló környékén született fiatalok körében ugyanis drámaian hanyatlik a hagyományos zsinagógák látogatottsága, a trend világosan kirajzolódik több mérésből. Ezt a vészjelzést fogta néhány rabbi a vallási skála teljes spektrumán, a reformoktól egészén némely hászid közösségekig, a modern ortodoxok egy része különösen vonzódik hozzá. A zenés ünnepi istentiszteletek elkezdték elfoglalni azokat a szórakozóhelyeket, ahová a fiatalok amúgy is rendszeresen járnak, a szemfüles rabbik hazaviszik fiatal híveiknek az istentiszteletet. Daniel Brenner, aki progresszív rabbitamulmányait ortodox stúdiumokkal egészítette ki, egy bowling-klubban tart rendszeresen ünnepi istentiszteleteket, szerinte ez a legjobb út ahhoz, hogy a rabbik elvégezzék küldetésüket, közelebb hozzák az új és új nemzedékeket a Tórához. Mások zenés klubokba járnak a fiatalok után, a rabbik „exodusa” a zsinagógákból megkezdődött Amerikában.
A hagyományos zsinagógai tagság a huszonéveseket nem érdekli a felmerések egybehangzó eredménye szerint, végtelenül 20. századinak találják, viszont a szórakozóhelyeken létrejövő közösségeik erejére lehet építeni. Az Ajala sátra közösség alternatív helyszínei például elképesztően népszerűek, idén háromezer ember vett részt Istentiszteleteiken, három színhelyen, amelyek a hatalmas tömeg izgatottsága miatt koncertet idéztek, az éneklő fiatal tömegek lelkesen imádkoztak.
Egy nyitott ortodox rabbi, Aaron Potek, aki maga is csak 32 éves, arról beszél, hogy a judaizmus az emberek mindennapi életének részévé kell, hogy váljon, nem „valami idegen, távoli dolog, amely távoli, ünnepélyes helyeken zajlik, messze az igazi élettől”, ezért fontosak a zsinagóga-elhagyó istentiszteletek.
A probléma, amellyel a mozgalomnak szembe kell néznie, az, hogy sok vallásjogi szabály célja az volt eredetileg, hogy elkülönítse a zsidókat környezetük szokásaitól, ezeket betartva nehéz bevinni őket a társadalomba integrálódott fiatalok közös tereibe.
Ami Magyarországot illeti, Kovács András és társai legutóbbi, nemrég megjelent nagy felmérése is megemlíti, hogy a zsinagógába nem járók állításuk szerint akkor csatlakoznának vallásos közösségekhez, ha együtt lehetnének ott a kortársaikkal.
A The New York Jewish Week írása alapján