Kácsor Zsolt: Doktor Moll a költészet napjain
Doktor Moll számára minden egyes nap a költészet napja, ez az oka annak, hogy az április tizenegyedikét nem tartja számon, pontosabban számon tartja, de nem csak ma, hanem minden egyes nap, amikor verset olvas,
márpedig elég sokat olvas, és nem csak attól a szerencsétlen sorsú és tündöklő tehetségű embertől, akinek a születésnapjára ma emlékezünk, hanem másoktól is, akiket van szerencséje kortárs költőnek tartani, és ezek viszonylag sokan vannak Petri Györgytől kezdve Ferencz Győzőn és Kántor Péteren és Peer Krisztiánon és Kukorelly Endrén és Borbély Szilárdon és Aczél Gézán és Kovács András Ferencen és Hizsnyai Zoltánon és Kemény Istvánon és Térey Jánoson át Parti Nagy Lajosig, hogy csak néhányat említsünk, akik
nem a Gát utcában születtek,
azaz nem itt éppen a szomszédban, mármint doktor Moll szomszédságában, neki ugyanis van szerencséje a Mester utcában lakni, pár sarokra attól a háztól, ahol a mai születésnapos csodaember a napvilágra jött, mint tudjuk, késsel a kezében, de biz tollat fogott, mert a kés kevés volt, és nem messze van tőle az az iskola is, ahová a csodaember elsős elemistaként belépett, ezt a házat doktor Moll mindig megbámulja a Mester utcában, és igyekszik elképzelni
a kis prolikölyköt,
ahogy lépked, és a gondolataiba mélyed, és ezektől a gondolatoktól szerencsére nem látja a jövőt, s doktor Moll az utcán elképzeli őt felnőttként is, amint a bánat fojtogatja, de nem könnyezik, egy dalt zöngicsél, s ügyel, hogy el ne szálljon a kalapja, doktor Moll mindenütt őt látja, minden sorban, szóközben és mondatvégben, bekezdésben, kezdetben és befejezésben, sovány és alacsony ember, de milyen roppant súlya van, kétéltű ő is, mint a béka, és ez az írás a szorongó lelkének buboréka,
így dünnyög magában
doktor Moll az utcán a költészet minden egyes napján, megy-mendegél hátratett kézzel, a bal lábával egyet előrelép, azután meg a jobbal, egy-kettő, egy-kettő, így tanulta meg, így látta másoktól, pedig a valóságban visszafelé forog az agya, az ellenkező irányba akar menni, csak ezt az egy kanyart ott kikerülni, ezt a sarkot még megúszni, aztán minden rendben lesz, de persze semmi sem lesz rendben,
legfeljebb az imateremben,
ahol az adott pillanatban kötelező megfordulni, minden másnak háttal lenni, a világnak, embernek, szónak és léleknek, mindennek háttal, doktor Moll a Bét Sálomban ezt nagyon szereti, ezt a pillanatot, amikor visszájára fordul a világ, mert olyankor doktor Moll arcát sem látja senki, mert a nagy egésznek háttal van mindenki, nincs közöm senkihez, dünnyögi doktor Moll, szavam szálló penész, vagyok, mint a hideg, világos és nehéz.
