Kácsor Zsolt: Doktor Moll elküldi a hegyre Wass Albertet
Doktor Moll elolvasta a Magyar Közlönyben az új Nemzeti Alaptantervet, és eléggé elment a kedve attól, hogy a kislányának, aki idén szeptemberben megy iskolába, majdan majd el kell olvasnia a nyilas Wass Albert tollából az Adjátok vissza a hegyeimet! című fércművet, továbbá felidegesítette doktor Mollt az is, hogy a kislányának a Nemzeti Alaptanterv szerint kötelező lesz majd portrét írnia a nyilas Wass Albert nevű dilettánsról,
aki a Nemzeti Alaptantervben olyan csodálatos szerzők társaságában tündököl érdemtelenül, mint Balassi Bálint, Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály, Janus Pannonius, Kányádi Sándor, Kölcsey Ferenc, Móricz Zsigmond, Örkény István, Szabó Magda és Zrínyi Miklós, igen, a Nemzeti Alaptanterv ezt a tizenegy írót sorolja fel, akiről
portrét kell írni
a magyar iskolákban, s köztük van a nyilas Wass Albert, amire nehéz szavakat találni, hiszen az említett írókról szóló portrékban a Nemzeti Alaptanterv ki kell térni a szerzők írásmódjának és világlátásának jellegzetességeire, a szerzők nemzetikulturális (SIC!) jelentőségére, valamint helyükre a magyar irodalom történetében, és most nem is csak arról van szó, hogy e tizenegy író között, aki a Nemzeti Alaptanterv készítői szerint megérdemli, hogy portrét írjanak róla, szóval e tizenegy szerző között
nem szerepel
a Nobel-díjas Kertész Imre – aki „természetesen” a teljes tantervből kimaradt –, hanem arról van szó, hogy ha ez a tanterv még érvényben lesz pár év múlva, amikor doktor Moll kislányának majd Wass Albertről kell portrét írnia, akkor doktor Moll kislánya tudni fogja, hogy ezt a feladatot neki
meg kell tagadni,
hiszen jóérzésű ember nem ír portrét egy olyan nyilasról, aki ráadásul rossz, közepes és dilettáns író volt, ezért Wass Albert megérdemelte volna, hogy visszakapja azt a bizonyos szimbolikus hegyet, amit követelt magának, legalább lett volna egy hely, ahová elvonulhatott volna gondolkodni, s ahol megtanult volna: igazi szépirodalmat írni.
