Kácsor Zsolt: Doktor Moll és a holografikus zsidó
A Bét Sálomban a múltkor arról volt szó a reggeli istentisztelet után, hogy vajon hány évet kell várni a holografikus zsidó megjelenésére, amin doktor Moll nem csodálkozott, elvégre meglepetés őt zsinagógában azóta nem érheti, mióta ő is ott találta magát,
egyszóval csodálkozás nélkül, ám némi meglepetéssel hallgatta a többieket, akik arról beszélgettek, hogy egy holografikus zsidó vajon beleszámít-e majd a minjenbe, naná, még szép, hogy ez a kérdés volt az első, mi más, hiszen vannak az életben fontos dolgok, és ezek sorában a minjen közvetlenül a házikészítésű flódni előtt szerepel,
ami persze vicc,
ne tessék szó szerint érteni, mert különben a házikészítésű flódni kerül az első helyre, és második lesz a holografikus minjen, ami azonban már nem vicc, doktor Moll ugyanis a múltkor azt tudta meg a Bét Sálomban a reggeli istentisztelet után, hogy ha egyszer hétköznapivá válik a hologramtechnika ezen formája is, azaz telefonálás közben egyszerre csak megjelenik a hívott fél előtt testi valónk tökéletes másolata
hipp és hopp és csiribá,
akkor testi valónk holografikus másolata vélhetően beleszámít majd a minjenbe is, elvégre a háláchá szerint a minjen akkor teljes, ha abban tíz zsidó férfi látható és hallható, márpedig ha holografikus énünk e két feltételnek megfelel, vagyis a többiek számára látható és hallható, miközben szerény szénvázunk éppen egy távoli kontinensen tartózkodik, akkor az megfelel a minjennel szemben támasztott háláchikus elvárásoknak, amin, ismétli meg doktor Moll, ő maga nem csodálkozott, csak kissé meglepődött, mert azonnal az jutott az eszébe, hogy ha ez beteljesül, akkor ő maga nem szeretne a holografikus másolatával bejelentkezni a minjenben, hiszen annak
voltaképpen semmi
értelme sem volna, mert hiába hallanák és látnák őt a többiek, ő nem érezné a többieket, még akkor sem, ha látná és hallaná őket, hiszen ha csak két érzékszervünkkel, a szemünkkel és a fülünkkel érzékelnénk a másik embert, akkor előbb-utóbb szépen sorban kihalnánk, ebben doktor Moll egészen bizonyos, hiszen a közösség sem attól közösség, hogy nők és férfiak együtt vannak, hanem attól, hogy együvé tartoznak, ami azért eléggé nagy különbség,
legalább akkora,
amekkora a nagybani flódni és a házikészítésű flódni között érzékelhető, pláne abban az esetben, ha az előbbit rossz minőségű, ipari lekvárral, az utóbbit pedig kiváló minőségű, száz százalékos szilvalekvárral töltötték meg azok a bizonyos nem holografikus, zsidó asszonyi kezek.
