Kácsor Zsolt: Doktor Moll és a nagy pészachi trükk
Doktor Moll pészach előtti nagytakarítást végez a lakásban, ami nem esik nehezére, tekintettel arra, hogy egy fekete lyukban lakik,
így nevezi ő az albérletét, amely egy klasszikus pesti bérház földszintjén található, és egyetlen darab, északra néző ablakkal rendelkezik, ennélfogva a fény nem jut be, s valószínűleg nem is jut ki, mert az ablak előtt egy hirdetőoszlop jelent tömzsi konkurenciát a fáknak és a villanyoszlopoknak, szóval a kicsinyke albérletben általában sötétség honol, itt aztán lehet
homec után kutatni
gyertyával, ebben a fekete lyukban nem kell direkt besötétíteni a ceremóniához, sőt, a takarítás sem megterhelő feladat, hiszen a szóban forgó földszinti garzon alig több harminc négyzetméternél, szóval minden atommagnyi homec földeríthető és eltávolítható, ami ma meg is történt, doktor Moll szép tisztára sikálta a lakást, a konyhában tárolt, kovásztartalmú jelenségeket pedig eltüntette, azaz megette, megitta az elmúlt napokban, s úgy készült föl az ünnepre, hogy ezen a héten már nem vásárolt be kovászosból,
így könnyű lesz ünnepelni,
sőt, ha péntek reggel a Bét Sálomban megveszi az Izraelből iderepített maceszt, akkor az ünnep nyolc napjára macesszel is el lesz látva, szóval doktor Moll megnyugodhat, ráadásul az idei pészachot megúszta kocsi nélkül, az autóját tavaly eladta, azt tehát már nem kell kitakarítania, ami jelentős könnyebbség, egy autó ugyanis, mint mindenki tudja, jelentős homectároló kapacitással rendelkezik, olyan helyre is képes befúrnia magát egy-egy kovászos kenyérmorzsa, hogy képzelni sem tudnánk biztonságosabb búvóhelyet, mindenesetre doktor Moll hallott egy biztos módszert az autó
tökéletes homectelenítésére,
és ezt most megosztja férfitársaival, hátha lesz még idejük péntek délelőtt a gyakorlatban is alkalmazni, a módszer lényege az, hogy a zsidó férfi elviszi egy autómosóba a kocsiját, és azt mondja az ott dolgozó legszimpatikusabb férfiembernek, hogy kedves uram, kérem, takarítsa ki ezt a kocsit belülről tökéletesen, s amikor ez a mondat elhagyja a szánkat, kissé közelebb kell lépnünk az autómosó férfihoz, le kell halkítani a hangunkat, s azt kell neki mondani, hogy egyetlen hajszálnak sem szabad benne maradnia, majd mélyen bele kell néznünk a szemébe, s meg kell ismételnünk, hogy egyetlen hajszálnak sem,
ugye érti,
s a kedves férfitárs ekkor a szemünkbe néz, s mindent megért, a tekintete fölragyog, s megmozdul benne a szolidáris férfilélek, ó, persze, értem, mondja, minden árulkodó hajszálat el fogok tüntetni, és a biztonság kedvéért még ránk is kacsint, amit mi mosolyogva viszonozhatunk, ráadásul morális tartásunk minden egyenességével hagyhatjuk el a helyszínt, mert mi tudjuk azt, amit ő nem, jelesül, hogy árulkodó hajszálakat úgyis hiába keres, hiszen mi nem szoktuk megcsalni a szerelmünket, de miközben a szolidáris férfiember buzgón porszívózza autóbelsőnket a nem létező női hajszálak után kutatva, nem is sejti, hogy minden létező homecet föltakarít, eltüntet és megsemmisít, az tutifix.