Karácsonyfa egy zsidó házban
– Drága barátaim, engedjétek meg, hogy megosszak veletek egy olyan történetet, amihez foghatót régen olvastam. Annyira gyönyörűen mutatja meg az igaz szív erejét és a minden képmutatástól mentes, tiszta gondolkodást, hogy szeretném, ha ti is elolvasnátok – így vezeti föl mai bejegyzését Totha Péter Joel főrabbi a Facebook-oldalán.
Berel Wein rabbit meghívták a detroiti szabad sajtó szerkesztőjével való találkozóra. A bemutatkozás után a szerkesztő a következőt mondta rabbinak:
„Szeretnék neked elmondani egy történetet a családunkról. Az édesanyám, Mary nagyon korán, 18 évesen, egyszerű, csak elemi iskolát végzett lányként emigrált Írországból Amerikába. Egy nagyon figyelmes családnál lett alkalmazva mint szobalány. A ház ura a szomszédos ortodox zsinagóga elnöke volt.
A család nem sokkal rá, hogy édesanyámat felvették szobalánynak, elutazott pihenni, ez hanuka ünnepe után volt. Úgy tervezték, hogy csak december 24-én este térnek haza. Így Mary az édesanyám egyedül maradt a házban. De ő semmit sem tudott a zsidóságról, és valószínűleg még soha nem találkozott zsidóval azelőtt, hogy Amerikába érkezett. Ekkor az jutott eszébe, hogy amikor a család hazaérkezik, nem lesz karácsonyfa a házban, amely üdvözölné őket, és biztos örülnének, ha lenne.
Így egy meglepetéssel készült a számukra. A család által neki adott pénz felhasználásával kiment, és nemcsak karácsonyfát, hanem mindenféle ünnepi dekorációt vásárolt, hogy felakaszthassa a ház elé.
Amikor a család visszatért a pihenésből , a nappali ablakán át meglátták a karácsonyfát, a ház többi részén pedig ünnepi fények és dekorációk világítottak. Ekkor azt feltételezték, hogy biztos rossz címre jöttek, és biztonságképpen újra körbejárták a háztömböt.
De sajnos ez volt a címük.
A családfő gondterhelten lépett be a házba, és azon gondolkodott, hogy hogyan magyarázza el a zsidó közösség tagjainak , hogy neki karácsonyfája és világító díszei vannak a ház előtt. Mint ahogy már említettem, a ház közelében volt a zsinagóga és sokan jártak arra a közösségből.
Eközben Mary izgatottan várta a családot haza.
Miután a család megérkezett, a családfő behívta édesanyámat a dolgozószobájába, és azt mondta neki: Egész életemben még soha senki nem tett olyan szép dolgot meg helyettem, mint amit ma te megtettél. Azután elővett egy csekkfüzetet, hogy édesanyámnak adjon egy jelentős összeget. Mindez a nagy gazdasági világválság idején történt, és csak ezután magyarázta el Marynek, hogy a zsidóknak nincs karácsonyfájuk”.
Amikor a szerkesztő befejezte a története elmesélését az édesanyjáról, azt mondta Wein rabbinak:
– Tudod, rabbi, ezért soha nem engedtem meg, hogy a detroiti sajtóban uszító vagy becsmérlő cikk jelenjen meg a zsidó közösségről. És ez addig így is lesz,amíg én vagyok az újság főszerkesztője.
A zsidó közösség elnöke mindezeket akkor nyilván nem tudhatta, hogy ennek az asszonynak születik majd egy fia, aki főszerkesztője lesz a detroiti újságnak, hiszen senki nem lát a jövőbe, csak egyszerűen úgy viselkedett, ahogy azt egy embernek viselkednie kell.
Ezt jelenti Kiddush Hashem, Isten nevének a megszentelése. Ez egy olyan cél, amelyre mindannyian törekedhetünk.
(Fordítás: Totha Péter Joel. Eredeti cím: The Christmas Tree. Írta Jonathan Rosenblum, a Jerusalem Post rovatvezetője és az Am Echad izraeli igazgatója.)
