Két rabbi egy zsinagógában?!
Frölich Róbert országos főrabbi és Fináli Gábor, a budapesti Hunyadi téri zsinagóga rabbija vitázott egymással Toronyi Zsuzsanna, a Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatójának irányításával a budapesti Magvető Caféban.
A Talmud nem csak nőknek nevű közösség által szervezett, Két rabbi egy zsinagógában?! című beszélgetés egyik különlegessége az volt, hogy a bizonyos vallási kérdésekben eltérő nézeteket valló rabbik párbeszéde révén a szemünk előtt formálódott a zsidó vallás és hagyomány. A helyszín zsúfolásig telt, mert sokan úgy várták Frölich Róbert és Fináli Gábor beszélgetését, mint összecsapást a „régiek” és „újak”, „hagyományhoz ragaszkodók” és az „újítók” között. De a főrabbi és a rabbi nem összecsapott egymással, hanem vitázott: Toronyi Zsuzsanna kiválóan fölépített kérdései nyomán mindketten meghatározták azokat a sarokköveket, amelyek számukra a neológ zsidóságot meghatározzák. Kiderült: a zsidóság alapvető elemeiről egyformán gondolkodnak, az egyik legélesebb vita köztük a nők zsinagógabeli szerepével kapcsolatos.
Fináli Gábor mondta: számára a neológia határa a kóser étkezést, a szombat és más ünnepek megtartását, valamint a betérőkkel szemben megfogalmazott követelményszintet foglalja magába. Erre Frölich Róbert közölte: akik éles vitára számítottak kettejük között, azok most csalódtak, hiszen az említett sarokkövek – kasrut, szombat stb – tekintetében azonos felfogást vallanak. Kifejtette: a vallás ezen alapkövei több ezer évesek, mozdíthatatlanok, s alapvetően ezek határozzák meg a neológiát, amely az ő értelmezésében az azonos érdeklődésű, azonos értékrendet követő, egy irányba tartó, ám nem homogén zsidók közössége.
Az est egyik fontos kérdése volt, hogy milyen jellegű változásokat vezethet be a rabbi a közösségében, és kiknek az engedélyével? Frölich Róbert erről azt mondta: csakis közösségi döntések születhetnek, azaz egy rabbinak meg kell kérdeznie a saját híveit az őket érintő szándékairól, és a rabbikarban is kikérik a rabbik véleményét egy-egy döntvény meghozatala előtt. Ez utóbbi kapcsán Fináli Gábor megjegyezte: meglátása szerint a rabbik között túl nagy kooperáció nincsen, szerinte többet lehetne egymással értekezni, ő maga például több döntésről későn értesül, hiszen a Hunyadi téri rabbija ugyan, de nem tagja a rabbikarnak. Fináli szerint, ha tényleg megkérdeznénk 100 ezer magyar zsidót, akkor az érdekes eredményekre vezetne például a nők megítélése szempontjából. A rabbi ezt azért hangsúlyozta, mert az est során tett, egyik legradikálisabb állítása az volt, hogy a neológiának át kellene gondolnia a nők zsinagógabeli szerepét, mert az nem járja, hogy okos nők – agysebészek, bírónők és mások – ki vannak zárva a vallásgyakorlás több eleméből. Szerinte „nem őszinte játék”, hogy az istentiszteleten eljátsszuk, hogy a nők nem érnek annyit, mint a férfiak. Fináli szerint sokan azért fordulhatnak el a zsidó vallástól, mert a hagyomány egyes elemei a nőket a gyermekekkel és a rabszolgákkal említik együtt, mintha a nők alacsonyabbrendűek lennének. Azt javasolta: akkor vigyük végig a nem őszinte játékot”, és ne nézzünk dresszben sportoló nőket sem, mert a hagyomány egyes elemei szerint ez is tilos.
Frölich Róbert ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: ha valaki akarja, nyugodtan adjon többletjogokat a nőknek a zsinagógában, de tudomásul kell venni, hogy onnantól fogva ez nem a neológ zsidó egyház, hanem egy egalitariánus irányzat. Az országos főrabbi szerint a spirituális szellemiségű neológiában a nők sajátos szerepet játszanak, női és anyai méltóságuk, szemérmességük révén a nők a zsidó közösség legfontosabb tagjai, és ez függetlenül attól – tette hozzá –, hogy a nők nem használnak imaszíjat, a férfiak pedig igen. Mint mondta: a nők nem tesznek tfilint, a szerepük ennél nemesebb. A helyzetet szellemesen oldotta Toronyi Zsuzsa megjegyzése: ha korábban, más korban élnénk, ő sem ülhetne itt most két férfival nyilvánosan. Frölich vette a poént, s rávágta: jó, de ennyi tanú előtt?!
Az est második felében a két rabbi a közönség kérdéseire válaszolt. Többen a magyar zsidóság és Izrael kapcsolatára kérdeztek rá. Frölich Róbert közölte: erős Izrael nincsen erős diaszpóra nélkül, s miképpen a Galut (minden, nem a Szentföldhöz tartozó földterület) nem létezhet Izrael nélkül, maga Izrael sem létezhet a Galut nélkül. Fináli Gábor szerint kezd vége lenni annak a korszaknak, hogy Izraelt kritika nélkül kell elfogadni. Egy kritikát meg is fogalmazott: Izrael vallási vezetése a Magyarországon történt neológ betérést nem fogadja el. A rabbi közölte: ha mindig pitizünk, és nem követelünk, akkor nem jutunk sokra.
Az est végén a Holokauszt-megemlékezések kapcsán két eltérő álláspontot hallhattunk. Fináli Gábor úgy vélte, hogy a gyászmunkát el kell végezni, de nem szabad beleragadni, mert az ember olyan áldozati szerepben találja magát, amelyből nem tud szabadulni. Frölich Róbert ezzel szemben úgy vélte: számára, és mindazok számára, akik személyesen érintettek, a Soá érzelmi kérdés és az is marad. Aztán majd bármennyire is szomorú ez, de néhány nemzedék múltán a Holokauszt is történelmi távlatba kerülhet.
Kácsor Zsolt
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
No views have been recorded for this period.
