Kitartanak az üldözött kínai zsidók

Pár évtizede „zsidó reneszánsz” kezdődött az egykori birodalmi fővárosban, Kaifengben: egy ősi közösség utolsó leszármazottai kezdtek visszakapcsolódni a zsidó világba. Kérdés, mi lesz velük most?

---

Nemrég a HVG is beszámolt róla, hogy „a piciny zsidó közösségre is lesújt a hatalom Kínában” . De kik ők egyáltalán, hogy kerültek ilyen messzire és mi velük a probléma?

A Pekingtől 600 kilométerre fekvő Kaifeng ma már nem különösebben fontos települése Kínának, de a 7.-8. században, amikor megtelepedtek ott a Selyemúton érkező perzsa és iraki zsidó kereskedők közösségei, még birodalmi főváros volt.

A zsidók hosszú évszázadokon át élhettek itt mindenféle üldöztetéstől mentesen, a 12. században építették fel zsinagógájukat.

Ebben tér el leginkább történetük az európai zsidókétól: őket nem az elkülönülés, nem a gettó tartotta fönn, hanem éppen az, hogy sok tekintetben kulturálisan hasonlóak voltak környezetükhöz: a konfucianizmus alapértékei közé tartozik az ősök tisztelete, szokásaik követése és ők éppen ezt tették azzal, hogy megőrizték a zsidó tradíciókat. Asszimilációjuk paradox módon megerősítette őket önazonosságukban. Úgy érezték, hogy alapértékeik közösek környezetükével: az öregek tisztelete, a hagyományos tekintély tisztelete, a tudás tisztelete mind összekötötte őket szomszédaikkal – számolt be a témáról könyvet író tudós, Moshe Yehuda Bernstein a New York Timesnak.

Az utóbbi évszázadokban azonban, a vegyesházasságok révén, a kaifengi zsidók egyre inkább asszimilálódtak Kína han etnikai többséghez.

Az azonosságtudat valamiféle generációkon keresztülhatoló folytonossága, az ősök tisztelete révén, úgy tűnik, mégis megmaradt, ez vezethetett az utóbbi évtizedek kaifengi „zsidó reneszánszához”: mintegy ezer zsidó öntudatú emberről van szó, ezeknek is csak egy része vesz részt a város zsidó vallási életében. A ’90-es években kezdődött igazán a virágzás, zsidó turisták, tudósok, üzletemberek érkeztek Kaifengbe, aztán a közösséget a zsidó világba visszakapcsolni igyekvő szervezetek is megérkeztek a nyomukban. A kaifengi zsidók hébert, zsidó történelmet és a zsidó vallásgyakorlat alapjait tanulhatták meg, illetve tanulhatták újra az elmúlt évek során külföldi zsidó szervezetek segítségével. A hatóságok gyanakodtak az idegen befolyás miatt (gyanakvásukat az is erősíthette, hogy Kínában jellemzően keveset tudnak a zsidó vallásról), ugyanakkor a közelmúltig abban is reménykedtek, hogy az érdeklődés tőkét is vonzhat be, segítheti Kaifeng fejlődését.

„Újra túlélőmódban működnek” – mondta egy a közösséget ismerő Seattle-i rabbi a New York Timesnak azt követően, hogy – miután a közösséget-segítő tanító szervezeteket, mint esetlegesen ellenséges ügynököket, már tavaly lényegében kitiltották Kaifengből – nemrég minden nyilvános jelét eltüntették a jelenlegi, de még a múltbeli zsidó jelenlétnek is a kaifengi utcákról egy az „idegen befolyás” ellen irányuló kampány keretében. A kaifengi zsidók immár nem gyakorolhatják nyilvánosan a vallásukat, holott ez az egyetlen igényük, semmilyen módon nem kívánnak beleszólni a politikába.

Otthonaikban továbbra is imádkozhatnak, megülhetik a szombatot, de biztosak benne, hogy figyelik őket.

Izrael államát többen is bírálták, amiért a Kínához fűződő, egyre szorosabb gazdasági kapcsolataik ellenére sem törődtek igazán a kaifengi zsidók helyzetével. Ezúttal Izrael kínai követsége jelezte, hogy vizsgálják a kialakult helyzetet. A kaifengi zsidók státusza ugyan vallásjogilag bizonytalan a vegyesházasságok miatt, de ők minden nehézség ellenére ragaszkodnak saját zsidóságukhoz. „ Te nem tekintesz zsidónak, de én annak tekintem magam és ez az, ami fontos” – mondta egy kaifengi zsidó a New York Times riporterének. Mintegy 20-an közülük szabályosan is betértek a judaizmusba és alijáztak Izraelbe az utóbbi években.

A közösség életét kutató tudós úgy véli, a kaifengi zsidók immár, a megszerzett hébertudás, tórai és liturgikus ismeretek birtokában képesek lesznek fennmaradni a féllegalitás körülményei között is, a hivatalos nyomás ellenében, ahogyan eddig is megmaradtak. Szívós kitartásuk egy az elveszett zsidó közösségekkel foglalkozó szervezet vezetője szerint „a zsidó emlékezet erejét tanúsítja”.

A The New York Times írása alapján

---

[qbg-related-posts post-type="post"]

---