Könyvajánló: Zsidók és más idegenek
Új kötettel jelentkezett az idei könyvhétre Vajda Mihály filozófus. Esszé-füzére az emlékezés és az elfojtás, továbbá az emlékezni és nem emlékezni akarás témáit boncolja a tőle megszokott ragyogó, szellemes és közvetlen stílusban.
Tizenhárom remekbe szabott esszét, tanulmányt tartalmaz Vajda Mihály filozófus Emlékezet. Idegenség. Zsidók és más idegenek című, legújabb, az idei ünnepi könyvhétre megjelent kötete. Idézek néhány címet, hogy hozzávetőleges képet kapjanak a belbecsről: Védekezés az emlékezés ellen; Identitások; A holokauszt és a filozófia; Vajon a szegénységről szól-e Borbély Szilárd regénye?; Mi egy idegen? Ki lenne idegen?; Cigány-történetek.
Aki – hozzám hasonlóan – szereti Vajda Mihály stílusát, élvezettel merül el ezekben a szövegekben, hiszen a szerző egyik legnagyobb erénye az, hogy – habár igen bölcs és okos ember – egy másodpercre sem kíván mindentudót játszani. Tépelődik, töpreng és kérdez, igen, talán ez az egyik legfontosabb tulajdonsága. Folyamatosan kérdéseket intéz saját magához, és nem esik nehezére kimondani ezt a két szót sem: nem tudom. Vajda nem tartozik az élet és az erkölcs dolgaiban biztos válaszokkal házaló, egyszer használatos „műanyag” guruk közé, miközben éppen az élet és az erkölcs nagy dolgairól beszél.
A kötet néhány írását kortárs magyar íróknak ajánlotta: az Identitások című esszé Esterházy Péter 65. születésnapjára született, míg Nádas Péter 70. születésnapjára íródott a „Fölhozni a fényre, ami funkcionálisan rejtve van” című szöveg. A könyv egyik leghosszabb és legmegrendítőbb írása az Én, mint tanú című szöveg, amely annak a tíz hónapnak a személyes emlékeit próbálja fölidézni, amelyet a szerző így nevez: „az én holokausztom”. Ebben annak ás a mélyére, hogy mi mindenre nem emlékszik az 1944. március 19-t, azaz Magyarország német megszállását megelőző időszakból. Vajda ekkor csaknem tíz éves, vannak tehát emléknyomai, de nem csak az emlékezés működik benne, hanem az elfojtás is – az az írás ragyogó kísérlet annak megvilágítására, hogy az emlékezetet az emlékezés és a nem-emlékezés egyszerre alakítja. Azaz mintha az elfojtásnak éppen olyan nagy szerepe volna egy személyes emléknyom megőrzésében, mint az emlékezésnek, vagy annak a – ahogy Vajda fogalmaz: sokszor nevetséges – törekvésnek, amely a „minden megértésére” irányul.
K. ZS.
Vajda Mihály: Emlékezet. Idegenség. Zsidók és más idegenek. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2018. 160 oldal, 3200 forint.
| Vajda Mihály: „Hogy miről szól ez az esszé-füzér? Kivételesen elárulja a címe. Egyrészt az emlékezetről, pontosabban arról a felejteni akarásról, amely mind a mai napig még a legbecsületesebben „bánt el” az elviselhetetlen huszadik századi múlttal: feldolgozni, úgy néz ki, lehetetlen, mert mit is jelentene ártatlan milliók kiirtásának „feldolgozása”?, másrészt az ismétlés akarásáról, arról, hogy ha már egyszer nem sikerült kiirtani minden idegent – tessék mondani, mit is jelentene ez?, hiszen ehhez a bennünk élő idegent is ki kellene irtanunk! –, szóval, ha ez nem sikerült, mert nem is sikerülhetett, akkor elfogadni és magunkévá tenni ezt a múltat, folytatni ott, ahol abbahagytuk.” (Részlet a kötet borítószövegéből.) |
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
No views have been recorded for this period.
