Kovács László: Elvesztettem, elvesztettünk egy barátot
Az alábbiakban Kovács László, a Magyar-Izraeli Baráti Társaságok és Körök Országos Szövetsége elnöke búcsúzik Siklósi Vilmostól, a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség pénteken elhunyt elnökétől.
Siklósi Vilmos – a Béke-Shalom Baráti Társaság alapítója, a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség elnöke, országos szövetségünk egyik fontos és aktív tagja, a barátom – örökre itthagyott minket.
Alig több mint egy hónapja még a szekszárdi szőlődombokon kóstoltuk együtt baráti körben a borokat, viccelődtünk, beszélgettünk terveinkről, terveztük a jövőt. (Ott fényképeztelek barátaid, szeretteid körében élettel telve, vidáman, boldogan.) Örömmel újságoltad, hogy a „bakancslistád” lerövidült, mert egy régi vágyad is teljesül jövőre, Jutival – feleségeddel – elutaztok egy szafarira Afrikába.
Beszélgettünk arról is, hogy milyen nehéz egy-egy általad évek, évtizedek óta végzett feladatodra utódot találni. Arról beszélgettünk, hogy talán Zalaegerszegen harmadszor is meg kellene megszervezni a baráti társaságok országos találkozóját. Hazatérve még többször egyeztettünk programokat, szervezted az Izraeli villanások kiállításom átszállítását Zalaszentgrótról Zalabérre.
Ott hagytuk félbe, hogy majd megbeszéled velük, meddig marad fent a kiállítási anyag, hogy mikor kerülhet át a győri szervezetünkhöz. Aztán már a kórházban fekve vetted fel a telefont, de még akkor is azt mondtad, hogy nincs nagy baj.
Most meg azzal szembesültem, hogy feladta a szervezeted a küzdelmet a vírussal. Tegnap még Juti örömmel újságolta, hogy az orvosok biztató tüneteket látnak, ma meg a gyászhírt hallom.
Nem akarom elhinni! Nem tudom felfogni!
Megtért a Teremtőhöz. Nagy űrt hagyva maga után. Elvesztettem, elvesztettünk egy barátot, akinek nagyon sokat köszönhetek, s nagyon sokat köszönhet közösségünk és ezt nagyon nehezen tudom felfogni. Vilit nem csak szerettem, mint barátot, de tiszteltem is személyiségéért. Ő volt – a kevesek egyike –, aki mindig elmondta a véleményét. Őszintén és nem a hátam mögött, hanem mindig a szemembe. Voltak vitáink, de Ő volt a kevesek egyike, az EMBER, aki be tudta látni, ha nem volt igaza és bocsánatot kért a tévedéséért. Vili! Köszönöm a barátságodat, a munkádat, a segítségedet, hogy ismerhettelek!
Nagyon fogsz hiányozni! Nyugodj békében! Együttérzünk a családoddal.
