Lengyelország a velünk élő zsidó kultúrát ünnepli
Csicsai Máté / Kitekintő
Az utóbbi években a zsidó kultúra reneszánsza van kibontakozóban Lengyelországban. Az ország zsidó hagyományairól való megemlékezés, a múlttal való szembenézés fokozatosan új kereteket nyer.
A haláltáborokban történő megemlékezések mellett-helyett egyre több kezdeményezés választja a jövőbe tekintést a megemlékezés formájául, az egykor vibráló kultúra újjáéledése szinte tapintható.
Ezeknek a folyamatoknak a legismertebb, rengeteg érdeklődőt vonzó megtestesülése a múlt héten végetért, idén 23. alkalommal megrendezésre került krakkói Zsidó Kulturális Fesztivál. Talán Janusz Makuch fesztiváligazgató frappáns megfogalmazása érzékelteti leginkább az esemény lényegét: „A megemlékezésnek három formája létezik: a csönd, a sírás, valamint a táncos-zenés megemlékezés”. A krakkói fesztivál pedig a harmadik út életteli példája. Egy vibráló kulturális életet teremtő közösségről való megemlékezésről szól, egyúttal azonban az élet ünnepéül is szolgál, a kulturális élet dinamikájára, folyamatos változására reagáló eseményként.
A Zsidó Kulturális Fesztivál mellett a 2008-ban Károly walesi herceg patronálásával megnyitó Zsidó Közösségi Központ, valamint a Varsóban-áprilisban átadott Lengyel Zsidók Történeti Múzeuma is ezt az új irányvonalat képviseli. Bár a fővárosi múzeum állandó kiállítása még készülőben van, az impozáns épület már most rengeteg programnak ad otthont, melyek korántsem csak a zsidóságot célozzák meg.
krakk___2.jpg
A krakkói Zsidó Kulturális Fesztivál szabadtéri zárókoncertje
Lengyelországban, általánosságban is megfigyelhető az a trend, hogy a számos új (legtöbb esetben együttes kormányzati- és magántámogatásokból készülő) kezdeményezés remek érzékkel reagál a 21. század megváltozott befogadói közegére és igényeire; ez a tendencia pedig talán a zsidó kultúra újjáéledését egyszerre generáló és arra reagáló események terén figyelhető meg legjobban. Ezek a programok, múzeumok már nem, vagy nem elsősorban a hagyományos klezmerről és a zsidóság szenvedéseiről szólnak, sokkal inkább egy folyamatosan változó, emberek, és nem múzeumok által alkotott, fejlődő kultúrafelfogást tükröznek, ahol a zsidó kulturális élet része a lengyel kultúrának, és fordítva. A fúziós koncertek, a zenei fesztiválként és egyfajta nyári egyetemként működő Zsidó Kulturális Fesztivál, vagy a hétköznapi életre koncentráló tárlatok népszerűsége pedig azt mutatja, hogy ez a megközelítés sikeresen kommunikál a közönséggel.
Kritikák
Ez a fajta reneszánsz természetesen a közvéleményt is foglalkoztatja, leggyakoribb kritikaként pedig talán az merül fel, hogy tekintettel a lengyelországi zsidók alacsony számára (20-30 000 fő) a folyamat mesterséges. Ugyanakkor nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy mindez Lengyelországban történik, abban az országban, ahol régóta feldolgozatlan a második világháború ezen aspektusának emléke. Ott, ahol haláltáborok üzemeltek, miközben mások zsidó családokat bújtattak.
A teljes írás ide kattintva olvasható el
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
No views have been recorded for this period.
