Ma van Hegedüs Géza író halálozási évfordulója
Ma van a jahrzeitja Hegedüs Gézának, aki 1912. május 14-én született és 1999. április 9-én halt meg 87 éves korában. Az íróként, tanárként és kritikusként is jelentős munkássággal rendelkező Tanár úr az egykori Színház- és Filmművészeti Főiskola tanáraként számos színész- és rendező nemzedéket tanított, oktatott és nevelt az egyik legfontosabb tantárgyból, amiből pedig nem is lehet „hivatalos” vizsgát tenni: derűs bölcsességből.
Tüneményes ember volt és varázslatos mesélő, szellemes és derűs bölcs, akinek talán még a koncentrációs tábor poklában is kíváncsian csillogott a szeme. Érdekelte az ember, a másik ember, és ebbéli kíváncsisága kiapadhatatlannak tűnt. Ezért ásta bele magát a történelem és kultúrtörténet mélységeibe: hogy olyan kincseket bányásszon elő a múltból, amelyek a jelent segítik elviselni.
Ha életében nyomtatásban megjelent műveit fel akarnánk sorolni, eléggé hosszú listát kellene ideszerkeszteni, de elég talán csak annyit megemlíteni: népszrűségére jellemző, hogy az 1970-es és 1980-as években nem volt olyan könyvekkel teli otthon Magyarországon, ahol ne lettek volna ott Hegedüs Géza munkái akár az ismeretterjesztő, akár a szépirodalmi műveiből.
Sok híres történeti alak regényesen megírt életrajzát köszönhetjük neki, valamint a múlt század második felének egyik legnépszerűbb ifjúsági regényét, amely ezt a címet viseli: Az írnok és a fáraó. Hegedüs Géza ebben a romantikusan idealizált regényben ötvözte leggazdagabban, amit kivételes tehetsége révén a legjobban tudott: egyszerre mesélt, oktatott és nevelt, mindezt komolyan, s mégis szórakoztatóan. De olvassuk csak el a négykötetes Önéletrajzát is – sokat tanulhatunk belőle.
A nagyközönség a televízióból és a rádióból ismerhette, s jellegzetes hangja, beszédmódja alapján azonnal tudni lehetett, hogy ki beszél: egy régi európai műveltségeszmény egyik utolsó képviselője, aki tudatában lehetett annak, hogy vele együtt egy kultúra száll a sírba.
Emlékéből fakadjon áldás!
