Magyar zsidó arcképcsarnok: Bischitz Johanna (1827-1898)
Bischitz Johanna
(Bischitz Dávidné Fischer Johanna) 1827-ben Tatán született, és 1898-ban
Budapesten halt meg. Bischitz Johanna a cedaka, a jótékonyság
hagyományos zsidó intézményét a modern szociális ellátórendszerrel ötvözte, és
tevékenységével a magyarországi szociális intézmények, különösen a
gyermekjóléti intézmények létrehozásában és szervezésében játszott kimagasló
szerepet.
Bischitz Johanna
édesapja a világhírű herendi porcelángyár létrehozója, Fischer Mór volt.
Fischer Mór aktívan támogatta az 1848/49-es szabadságharcot, fiai katonaként
harcoltak, házában honvédeket ápoltak, a sebesültek ápolásában pedig lánya
különösen nagy szerepet játszott. Fischer Johanna azonban nemcsak ápolóként
volt képzett, de a korban szokatlan módon a könyvelést is kitanulta édesapja
üzletében. 1852-ben ment feleségül Bischitz Dávid kereskedőhöz, aki a sárbogádi
rabbi leszármazottja volt. Bischitz Dávid amellett, hogy 1848-ban nemzetőrként
szolgált, maga is elkötelezett filantróp volt.
Jótékonysági
tevékenységéért a házaspár 1895-ben nemesi címet kapott, és a Hevesy előnevet
vették fel. Bischitz Johanna 1866-ban hozta létre a Pesti Izraelita Nőegyletet,
Meisel Farkas Alajosnak, a Dohány utcai zsinagóga első rabbijának támogatásával. A Nőegylet nemcsak az
ország egyik legaktívabb jótékonysági szervezetévé vált, de mintájára számos
további nőegylet alakult, köztük keresztény egyházak nőegyletei is. 1867-ben
árvaházat alapított lányok számára – amit Erzsébet császárné és királyné is
meglátogatott – majd egy újabb árvaházat félárva gyerekeknek. Ezen kívül 1879-ben
részt vett az Akácfa utcai Fővárosi Gyermekkert Egyesület létrehozásában és az
első magyarországi népkonyha megnyitásában is, amely felekezetre való tekintett
nélkül biztosította a szegények számára az ingyenes étkezést. Később ez a
népkonyha szintén további népkonyhák megnyitásához szolgált modellként. Elnöke
volt a Jótékonysági Irodának is, és rendszeresen látogatta a hajléktalan
menhelyeket, pincelakásokat és népkonyhákat is, személyesen felmérve azok
szükségleteit és gondoskodott ellátásukról. Szintén jelentős szerepe volt a
tönkrement iparosok, kereskedők megsegítésében is. 1877-ben, első zsidó nőként,
Ferenc József koronás arany érdemkereszttel tüntette ki a boszniai hadjárat
idején végzett ápolói tevékenységéért, a szerb király pedig Natália-érdemrenddel
ismerte el Bischitz Johanna tevékenységét. Reich Ignác költő és író a humanitás
főpapjának nevezte, Eötvös József „fáradhatatlan zsidó filantrópnak” Jókai Mór
az Egyenlőség hasábjain pedig az emberiség jótevőjének.
Bischitz Johanna férjével
hét gyermeket nevelt, a legidősebb fiú, Lajos, a nemesség elnyerése után Hevesy
Bisic Lajosra változtatta nevét, és az ő fia volt Hevesy György, a későbbi
Nobel-díjas fizikus. Bischitz Johanna munkássága előtt még életében márvány
mellszoborral tisztelegtek; ő volt az első nő – leszámítva az uralkodónőket és
a katolikus egyház szentjeit – akinek szobrot állítottak a fővárosban. Róna
József alkotását a Gyermekkert Egyesület épületében helyeztek el, és Szász
Károly református püspök mondta a méltató beszédet. Bischitz Johanna 1898-ban
halt meg, sírja a Kerepesi/Fiumei úti sírkertben található. Temetésén, a korabeli
beszámolók szerint, közel annyian vettek részt, mint Kossuth Lajos temetésén.
A hetedik kerületi
erzsébetvárosi önkormányzat 2012-ben hozta létre szociális szolgáltató központját,
amely a Bischitz Johanna Integrált Humán Szolgáltató Központ nevet viseli, és
amely a névadó szellemiségének megfelelően többek között családi és
gyermekjóléti alapellátásokat, idősellátási és egészségügyi szolgáltatásokat nyújt.
Felhasznált
források:
1) Gergely, Anna
(1999), „Adalékok Hevesy György családtörténetéhez”, in: Fizikai Szemle, 1997/7
2) Hrotkó, Larissza (2016), „A magyarországi zsidó nők kötődéseinek strukturális változásai”, in: Glässer Norbert, Zima András (szerk.), „A királyhűség jól bevált útján…”, MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport – Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék: Szeged
3) Komoróczy, Géza (2012), A zsidók története
Magyarországon 1-2., Kalligram: Pozsony Richers, Julia (é.n),
„Bischitz Johanna”, in: https://yivoencyclopedia.org/article.aspx/Bischitz_Johanna
4) Ujvári, Péter (2017)
[1929], Zsidó lexikon. Kner Nyomda
Zrt.– Láng Kiadó : Budapest (reprint)
