Magyar zsidó arcképcsarnok: Kiss József
Kiss József (1843-1921), magyar költő, szerkesztő, a Petőfi Társaság tagja
Kiss József Mezőcsáton született, ahol édesapja szegény falusi boltos volt. Édesapja családja, ahogyan édesanyjáé is, Litvániából menekült Magyarországra. A család 1850-ben Serkére költözött, és Kiss József itt kezdte meg tanulmányait, a hagyományos zsidó tárgyak mellett azonban magyar nyelvet és irodalmat is tanul a helyi református lelkésztől, Almási Balogh Sámueltől.
Miskolci jesiva tanulmányait félbehagyva Rimaszombaton és a Debreceni Református Kollégiumban tanult, majd itteni tanulmányaival is felhagyva vándortanítóként dolgozott. 1867-ben költözött Pestre, ahol először nyomdában majd szerkesztőként dolgozott, 1876-ban pedig egy évig a temesvári hitközség jegyzője volt. Első kötete, a Zsidó dalok 1868-ban jelent meg, de első irodalmi sikerét csak több évnyi próbálkozás és kudarc után 1875-ben érte el, a Simon Judit című balladájával, amit Toldy Ferenc közbenjárására olvastak fel a Kisfaludy Társaságban. Versei hamarosan német kiadásban is megjelentek, ennek következtében a kor ünnepelt osztrák színésze, Josef Lewinsky 1882-ben pesti fellépésén elszavalta az Ágota kisasszony című balladáját.
Kiss Józsefet 1888-ban kérte fel a pesti hitközség egy versciklus megírására. Az Ünnepnapok azonban nem nyeri el a hitközség tetszését, változtatásokat kérnek a költőtől, aki azonban erre nem volt hajlandó. Népszerűsége és elismertsége az 1870-es, 1880-as évektől kezdve egyre növekedett, divatos költővé vált, akit Kosztolányi is majd „költőfejedelemnek” nevezett. Ennek az elismertségnek jeleként a Petőfi Társaság már 1877-ben tagjává választotta, de a Kisfaludy Társaság csak 1914-ben. 1890-ben alapította meg A Hét című folyóiratot, amelynek szerkesztője is volt, és amely a Nyugat elődjeként a modern magyar irodalom megszületésében is kiemelten fontos szerepet játszik. 1921-ben halt meg, sírja a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben található.
Kiss József személyében és költészetében egyaránt egyik legklasszikusabb képviselője a mózeshitű magyar 19. században született ideájának. Sok korabeli epigontól eltérően Arany János balladáit nem szolgaian utánozza, hanem beemeli ebbe a balladahagyományba az egyszerű falusi zsidó rabbit és szatócsot, és ezen keresztül a zsidó hagyományokat, megteremtve ezzel a magyar zsidó balladát. Az emancipációs törvény utáni optimista hangulatot és lelkesedést fejezi ki December 20-án című verse – „Tekints az égre, aztán nézz a földre: / E föld, hol állasz, az ígéret földe! (…) Zsidó, immár van neked is hazád!” Az oroszországi pogromok, a tiszaeszlári vérvád szülte keserű tapasztalatait, félelmeit és keserűségét többek között Az ár ellen és Az új Ahasvér című versében írja meg. De költészetében fontos szerepet játszik a nagyváros, pontosabban a születő nagyváros, Budapest világa, hangulata is, így a nagyvárosi népköltészet, és a francia hatásra megszülető sanzon éppúgy része lírájának, mint a falvak világa. Tágabb értelemben pedig a modernség és a hagyomány határán állt: a legmodernebb nyugati irányzatok, életérzések és a magyar költői hagyományok valamint a zsidó hagyomány egyaránt formálták költészetét.
A magyarul író zsidó költők második generációjának tagjaként, amely egyúttal az emancipáció első nemzedéke is, már tökéletesen ismeri és használja a magyar irodalmi nyelvet, és az első kiemelkedő magyar zsidó szerzőnek tekinthető, akinek életében és munkásságában magyar és zsidó természetes módon képes egybeolvadni. Ugyanígy az első költők egyike a magyar lírában, akinek költészetében megjelennek a modern nagyvárosi lét sejtelmei.
Magyarországon több közterület viseli nevét, emellett Sarkadon és szülővárosában, Mezőcsáton mellszobra található, valamint nevét viseli Mezőcsát közösségi háza, és a helyi Márk-kastélyban emlékszobát rendeztek be tiszteletére.
Peremiczky Szilvia
| Forrás: Kiss József (1997), Az ár ellen. GLM Unió Bt: Budapest Török Petra „Kiss Józsefről”, in: Kiss, József (2001), Válogatott versek. Múlt és Jövő: Budapest, pp. 5-9 |
