Mai születésnapos: A West Side Story és A muzsika hangja, két zsidó remekmű
Mi köze a Puerto Rico-i amerikai bevándorlóknak és az apácának készülő Julie Andrewsba beleszerető antifasiszta osztrák katonatisztnek a zsidó filmgyártás arany lapjaihoz? Számos egyéb mellett az, hogy mindkét film megálmodója, rendezője egy nagy amerikai zsidó volt.
Robert Wise eredetileg a másik klasszikus zsidó szakmát választotta volna karrierútnak, a középiskolában sporttudósításokat és humoros tárcákat írt a sulilapba. A nagy gazdasági világválság kellett hozzá, hogy a West Side Story és A muzsika hangja, illetve Orson Welles híres Aranypolgárja megszülessen. Az ifjú Robert Wise tandíját ugyanis nem tudták tovább fizetni szegény szülei, úgyhogy az újságíróiskola helyett már Hollywoodba ment vissza másodévre, ahol meglehetősen sok idejébe tellett, amíg vágó lett, Orson Welles munkatársa az Aranypolgárban, aztán pedig önálló rendező, a történelem két talán legjobb és legnépszerűbb musicalfilmjének a rendezője.
És mindkettő menekültekről szól, kisebbségi csoportokról és elnyomásról és a szerelem erejéről, amely mindezzel szembeszegül. Az egyikben győz, a másikban elbukik. A világtörténelem örök, első számú mintakisebbségének örök, nagy témáiról, a világ legsikeresebb kisebbségének, az amerikai zsidóknak a szemszögéből. Ha el is túlozzák, azért van némi igazság abban, amit az antiszemiták Hollywood elzsidósodásáról mondanak. Az amerikai zsidóság az álomgyáron keresztül mondhatta el a világnak elég sokszor, mit tanult saját történelméből. Így rakta össze egyfelől Leonard Bernstein, másfelől Robert Wise a West Side Storyt, két zsidó közös munkájaként ezt az ízig-vérig zsidó remekművet, amelyben egyébként egy szó nem sok, annyi sem esik konkrétan a zsidókról.
A muzsika hangja pedig szintén zsidó szellem munkája az osztrák hazafiságról, zsidó szerzők dala a tévesen eredeti osztrák népdalnak tartott hazafias himnusz a havasi gyopárról, az Edelweiss. A Von Trapp-család sok tekintetben igaz történetét a szórakoztatóiparnak az emberek egyenlősége mellett elkötelezett munkásai, zsidó munkásai tették naggyá. A kiindulópont itt is-ott is ugyanaz, de az egyikben legyőzi a szerelem a gyűlöletet, a gyerekek és szüleik kijutnak a megszállt Ausztriából Isten segítségével (a főnővér, aki egy ideig bújtatja őket, a zsoltársort idézi: Tekintetem a hegyekre emelem, honnan jön az én segítségem), a Cápák és a Rakéták újvilági Rómeó és Júliája viszont a szerelmesek halálával végződik. Két Oscar-díjas film, egy bizakodó végű mese a nácizmusról és a szerelemről és egy szomorú ballada a rasszizmusról és a szegénységről. Variációk a „szeresd a jövevényt, mert Ti is jövevények voltatok Egyiptom országában” – témájára. Ez Robert Wise, egy halhatatlan hollywoodi profi nagy életműve. Megírta az újságírói elgondolásait is ezekkel, mindennél hatásosabb zenés vezércikkeket a befogadásról és a szeretetről. Azt a Hollywoodot jelentette a munkája, amelyik a gyengék mellett áll hatalmas erejével. A kilencven éven is túl, 2005-ben halt meg a két páratlan zsidó remekmű rendezője. Legyen emléke áldás
A Muzsika hangja zsidó vonatkozásairól ide kattintva olvashat még többet.
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
No views have been recorded for this period.
