Meddig tűrjem e gonosz községnek, hogy zúgolódjanak ellenem…
Jó szombatot, Shabat Shalom!
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:14 óra, az ünnep kimenetele: 21:40 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 21:40 óra után.
A Tórából ezen a héten az „SLÁCH-LECHÁ” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„Nézzétek meg az országot, milyen az, és a népet, mely rajta lakik, vajjon erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok? És milyen az ország, melyben az lakik, vajjon jó e vagy rossz? És milyenek a városok, amelyekben az lakik, vajjon táborokban-e vagy várakban?” (Mózes 4. 13:18-19.) Dr. Bernstein Béla fordítása
Slách-Lechá – Küldj el férfiakat, hogy kikémleljék Kanaán országát
(Mózes 4. 13-15.)
„Küldj el férfiakat, hogy kikémleljék Kánaán országát, amelyet én adok Izrael fiainak; egy-egy férfiút atyái törzse szerint küldjetek, mindegyik fejedelem közülük” (13:2).
A múlt heti szidra végén Mirjám megpróbáltatásairól olvashattunk, a heti párásá elsőként pedig a kémek bűnével foglalkozik Van-e, és ha igen akkor milyen kapcsolat a két témakör között? Bölcseink szerint Mirjám az általa elkövetett láson hárá minősített esete miatt kapta büntetésül a poklosság meglehetősen kellemetlen tünetekkel járó büntetését, amely egyebek mellett Izrael táborából történő ideiglenes kizárását is eredményezte. A soron következő történet szereplői, vagyis a megbízott kémek nem mondhatták, hogy nincsenek tisztában a rossznyelvűség következményeivel, hiszen intő példaként kellett (volna) lebegjen szemük előtt a Mirjámot is utolérő isteni büntetés szigorúsága. Mindez nem volt elegendő, a kémek küldetése kudarccal, tragikus eseményekkel végződött.
A pusztában töltött évtizedek két ismert kémtörténete között óriási különbség van. Az Ország birtokbavételét megelőzően Józsua, Mózes tanítványa is mesteréhez hasonlóan cselekszik, és két férfit bíz meg a feladattal: „Menjetek, nézzétek meg az országot és Jerikót” (Józsua 2:1). A rabbinikus kommentárok szerint a két idézett mondatból is lehetett következtetni a küldetések végső kimenetelére.
Mose rábénu embereit mi jellemezte? A széthúzás és a bizalmatlanság érzése, amire a Tóra az „egy-egy férfiút atyái törzsei szerint” szavakkal utal, mert az hallatszik belőle, hogy a törzsfőket nem a csapatszellem hajtotta, hanem kizárólag egyéni és törzsi érdekek érvényesítésének a vágya. Nem értették, hogy kizárólag egymással együttműködve teljesíthetik sikeresen küldetésüket.
Ezzel szemben Józsua – aki egyike volt korábban Mózes sikeres kémeinek – megtehette, hogy nem minden törzsből küld embereket, hanem csak azt a kettőt, akit alkalmasnak tartott a feladatra, ami mindennél világosabban bizonyítja, hogy Izrael népét nem kilátástalan viták jellemezték abban az időben, hiszen senki sem kérdőjelezte meg a vezető döntésének helyes voltát. A siker minden hasonló esetben előre borítékolható, de fordított esetben sem marad túl sok kétség a végeredményt illetően. „bizony, mind a férfiak, akik látták dicsőségemet és jeleimet, melyeket műveltem Egyiptomban és a pusztában, de megkísértettek immár tízszer és nem hallgattak szavamra, nem fogják látni az országot, melyről megesküdtem őseiknek; mindazok, kik engem megvetnek, nem fogják azt látni”(14. 22-23).
A nép tagjai tehát azért lettek megbüntetve, mert nem hittek az Ö-valóban, és annak ellenére, hogy a szabadság adományában részesültek, nem tudtak élni azzal. A több évszázados tartó rabszolgaság ártó hatása volt ez, ahogyan azt a Rámbám is megfogalmazza: „Nem elvárható az embertől, hogy rögtön azután, hogy kiszabadult a fogságból és mentes lett a rabszolgamunka terheitől, azonnal óriások ellen küzdjön”.
A kémek bűne nem az volt, hogy beszámoltak tapasztalataikról, hanem a jelentésükben elejtett megjegyzéseik, melyek bölcseink szerint árulkodnak arról, hogy eleve azzal a szándékkal mentek az országba, hogy onnan visszatérve lebeszéljék társaikat a honfoglalásról, és visszavigyék őket Egyiptomba. Ezzel nem csupán saját sorsukat pecsételték meg, hanem egy egész nemzedéket térítettek le a helyes útról.
Rabbi Jichák Elhánán Spector írja ezzel kapcsolatban: „A világban fellelhető összes bűnről elmondható, hogy a vétkesnek használ a megtérés (tsuvá), igaz ez az I-sten ellen elkövetett és az emberek egymás közti vétkeire egyaránt. De ha valaki a saját népe ellen vétkezik, akkor bűnére semmilyen módon nem nyerhet engesztelést, és a tsuvá sem használ számára”.
Meg kell jegyezni, hogy a kémek közül ketten, a Júda törzséből való Káleb (Jefune fia), illetve az Efraim törzset képviselő Hósea (Nun fia) nem mondtak semmilyen negatívumot, amiért el is nyerték méltó jutalmukat, ők ugyanis a későbbiekben aktív részeseivé válhattak a honfoglalásnak. Helytállásukkal kiérdemelték ezt, hiszen olyan időszakban őrizték meg ezen tulajdonságaikat, amikor a zsidó nép többségét kishitűség és szolgalelkűség jellemezte.
Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
No views have been recorded for this period.
