Mit jelent nekem Jovánovics György Konrád György-síremléke?
„A dalet a negyedik betű a héber ábécében, ki tudja, mi a négy, az ősanyák száma, de a gematriába nem mennék bele. Az ajtót ábrázoló hieroglifából alakult ki, azt jelenti, hogy ajtó. Ez nagy öröm, hiszen egy ajtón ki-be lehet járkálni. Megnyugtat a szimbolikusan biztosított átjárási lehetőség” – írja Lakner Judit, Konrád György özvegye az író síremlékéről a Jelenkor folyóiratban.
„A Farkasréti zsidó temető bejáratával szemközt, a töredezett betonút egyenesen nekimegy a sírnak, ami nem magasodik ki az őt körülölelő borostyánnal benőtt, repedező, dűlő-boruló sírok közül, de mégis magára vonja a figyelmet. Sajnálatos, hogy ilyen elhanyagolt állapotban van ez a temető, de Gyurihoz éppenséggel illő. Pont az ilyen málladozó helyeken érezte leginkább otthon magát, a hetedik kerület sötét kocsmáiban, kisvárosok kopottas kisvendéglőiben, szürke bérházak közti zegzugos mellékutcákban, romos présház kőlépcsőjén” – így kezdődik Lakner Judit írása a Jelenkor folyóiratban arról a síremlékről, amelyet Jovánovics György szobrászművész készített Konrád György sírjára.
Az özvegy azt írja: „Ez az absztrakt szobor Jován kövekből festett portréja Konrád Györgyről. Fekete gránitlap fekszik három lábon. A 20 centiméter vastag vízszintes hasábot a sírhant fej felőli bal oldalán egy ugyancsak 20 centiméter széles fekete gránitláb támasztja alá. A két hófehér mészkőláb közül az egyik hozzásimul a feketéhez, a másik 5 centiméter távolságot tart. A hézagon átlátni a borostyános zöldbe, ami kifejezetten üdítő. A két maradéktalanul fehér, papírsima, matt láb 26 centiméteres szélességével vaskosnak lehetne mondható, de talán a hiánytalan, nem kőszerű egyneműsége miatt mégis könnyed, nem is tűnik teherhordónak, minden erőlködés nélkül viseli a ránehezedő súlyt.
Az asztallap, mert mondjuk ki, asztalra emlékeztet az egész, fényesre csiszolt fekete felülete színesen tükrözi az eget, mikor hogy, kéken, ha süt a nap, gyöngyházasan, ha felhős, meg a fák barna törzseit, ágait, zöld lombját. Minden libeg, mozog, új és új konstellációk állnak elő a szél által elbeszélve. Milyen lehet éjszaka, a csillagok és a hold vajon tükröződnek-e benne?
(…)
Írni, enni, inni nem tudunk sajnos ezen a sírkőasztalon, maradnak az emlékkavicsok.
Jován valamiért úgy döntött, hogy a gránit asztallap, a vízszintes alakzat ne téglatest, hanem egy trapéz alapú hasáb legyen. A téglát két rövidebb oldalán enyhén hegyes szögben lemetszi. A lefelé össszetartó oldalak meghosszabbításából adódó imaginárius háromszög csúcsa a föld alá vezet be, a koporsóra mutat rá. A két bemetszett oldal a föld alatt félméteres mélységben találkozna egy 70 centiméteres vonalban. Fölfele viszont az oldalak kitárulkoznak a végtelen felé, tükörként felajánlva az égnek az asztallap kaleidoszkóp felületét. Ég és föld között kifeszítve.
Jován még a tervezés időszakában elküldte az elkészített makett fotóját közös barátunknak, Janesch Péternek, egyebek között hegymagasi házunk tervezőjének, aki azt mondta, hogy ez egy héber betű. Jován csodálkozott, de nagyon megörült a felfedezésnek. Ez a lehetséges, sőt magától értetődő asszociáció is a fedőlap ferde bemetszésének köszönhető, ami Jovánovics mester tudatos szándéka nélkül, az aliglét valamelyik földalatti bolyongásából ébredve, pont olyan szögben történt, hogy a héber tipográfia betűrajzolatainak jellegzetes képét sugalmazza. Több héber betűt is felidéz, a „he”-t ה)), a „chet”-et (ח), a „tav”-ot ת)), ennyiben esszenciálisan magába foglalja a héber betűséget. De alaposabban megszemlélve előtűnik, hogy a vízszintes és függőleges fekete gránit szemből, az út felől egy fordított „dalet”-et (ד) rajzol ki, rejtettebben, hátulról a bozót felől nézve pedig ott az igazi fekete nyomtatott dalet.
A dalet a negyedik betű a héber ábécében, ki tudja, mi a négy, az ősanyák száma, de a gematriába nem mennék bele. Az ajtót ábrázoló hieroglifából alakult ki, azt jelenti, hogy ajtó. Ez nagy öröm, hiszen egy ajtón ki-be lehet járkálni. Megnyugtat a szimbolikusan biztosított átjárási lehetőség.”
Az írás teljes terjedelmében a Jelenkor folyóirat online kiadásában EZEN A LINKEN olvasható.
