Mózes „sírfelirata”: miért nem támadt többé hozzá hasonló? – Jó Szombatot, Shabat Shalom!
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 18:12 óra, az ünnep kimenetele: 19:14 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 19:14 óra után. A Tórából ezen a héten a (Mózes 5. 33:1-34:12.) ünnepi szöveget olvassuk fel zsinagógáinkban.
Mózes „sírfelirata”: miért nem támadt többé hozzá hasonló?
Mózes kivonul a táborból, miután megáldotta Izraelt, felmegy a hegyre és szépen meghal, ahogy a Jóisten kérte tőle.
Izrael népe 30 napon át siratja vezetőjét, aztán Józsué átveszi feladatait és megindul a honfoglalás. Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a világ örökre megmarad, ahogy a Prédikátor Könyve mondja, új feladatok jönnek, amelyek egy másik nemzedékre várnak már.
A Tóra mégsem ezzel, hanem Mózes dicséretével ér véget: nem támadt többé Mózeshez hasonló próféta Izraelben, aki színről-színre ismerte volna az Örökkévalót, aki jeleket és csodákat tett, hatalmas erőt tanúsított és félelmet keltett élete során.
De miben áll Mózes kivételessége?
Ami a jeleket és a csodákat illeti, ilyeneket mások is tettek, ahogy arra több kommentátor is felhívta a figyelmet, Józsué megállította a napot, Illés és tanítványa, Elizeus is páratan dolgokat mutattak be és különben is: Isten tesz csodát prófétái által, ez nem bűvészmutatványok versenye.
De akkor mi teszi Mózest kivételessé?
Az, hogy színről-színre ismerte Istent, de mit jelent ez? Közvetlen kapcsolatban állt vele, bármikor szólhatott hozzá, közvetlenül nyilvánult meg általa Isten. Nem egyszerűen parancsot teljesített, hanem önálló döntéseiben vált Isten szolgájává, saját döntéseivel és felelősségvállalásával szolgálta Őt.
Kivételes vezető volt: nem egyszerűen engedelmeskedett, de nem is csak hatalmaskodott Isten nevében az alávetettek felett, saját döntéseire támaszkodva vitte Isten ügyét Izrael gyermekei között.
Épp ezzel érte el, hogy Isten ott lakozzon a Frigyládában Izrael táborában, felelős döntéseivel lehozta Isten jelenlétét a Földre, ez a sikere tette őt kivételessé egy 15. századi kommentátor, Isaac Abarbanel szerint. Ez minden vallási vezető munkája, Isten akaratát képviselni önálló döntéseinkben. A végcél adott, egy olyan közösség, amely egyedül Istent szolgálja és róla tanít a többi népeknek. Az utat nekünk kell megtalálnunk.
Mózes, mivel mert a saját értelmére támaszkodni a Jóistennek szolgálva, hibázott i: volt türelmetlen és agresszív, számos kommentátor szerint sok mindent félreértett. Nem a hibátlanságban rejlett kivételessége. Hanem a fejlődés képességében, amelyet haláláig nem veszített el: még halála óráján is ereje teljében volt a Tóra utolsó szavai szerint.
Amikor az égő csipkebokorban megpillantotta Istent, félt odanézni, ekkor tehát, Mózes küldetésének kezdetén még nem volt direkt és közvetlen kapcsolat közöttük, hívja fel a figyelmet egy másik 15. században született kommentátor, Seforno. Fokozatosan kerültek egyre közelebb egymáshoz, a Jóisten és Mózes, Mózes pedig, aki először egyiptomi herceg volt, megtalálta igazi önmagát, a rabszolgák vezetőjévé lett és végül törvényadóvá, aki bemutatta újra Izraelt, immár népként, Atyái és Anyái Istenének, lehozta az Égből a Tórát és magát az Örökkévalót Izrael sátrai közé. Pályája végén láthatta már szemtől-szembe Istent.
Aki önmagában találja meg Istent, azt, amit Istent rábízott, akivé lenni rendelte, aki egész életében közeledik efelé az „önmaga” felé, az közelíti meg őt leginkább, mert utolérni nem lehet. Mózes óta, mindmáig, nem támadt ilyen próféta Izraelben.
