Múzeum és múlt Kisvárdán

Kisvárda / „…a múzeum, akár kint a várban, akár a városközpontban, a zsinagógában nemcsak egy épület, benne valamilyenféle tárgyakkal, hanem része a város lelkének, annak a bonyolult léleknek, amelynek fontos kötőanyaga a múlt.

A mindenkori kisvárdiak feladata megőrizni és megmutatni azt mindenkinek.” – olvashatjuk. A kisvárdai múzeum 50 éve című könyvnek az utolsó sorait.

Több mint száz éve áll Kisvárdán a zsinagóga, de ma már olyan az épület állaga, hogy ha sürgősen nem történik valami, akkor a romlás egy része talán visszafordíthatatlan lesz.

A település történelmi múltjának szerves része a város zsidóságának története. Annak a népcsoportnak a múltja, amely pezsgő életével hozzájárult a város elismertségének és hírének növekedéséhez. A kisvárdai zsinagóga ma múzeum, épületként pedig M III. kategóriájú országosan jegyzett műemlék. Nem zsidó múzeum, de úgy alakították át belső terét, hogy őrzi még a gyülekezés házának jellegét. Az előcsarnokában menóra fogad, körben a Holokauszt áldozataink márványtáblái.

Szükséges a folyamatos állagmegóvás

A Holokauszt után a hitközség megfogyatkozott és 1975-ben meg is vált zsinagógájától, eladta azt a városi tanácsnak, amely múzeumként kívánta hasznosítani. Az épület belső átalakítása nem volt zökkenőmentes, de végül 1983-ban a felújítás befejeződött: október 26-án kinyithatta kapuit a Rétközi Múzeum. Az épület azonban folyamatos javításra szorult. A tetőzetét 2000-ben újították fel, megszüntetve ezzel a beázásokat. A következő években is folyamatosan igyekeztek – és igyekeznek ma is – apróbb karbantartásokkal (megtisztították a padlásteret!) óvni az állagát. A falak azonban folyamatosan kárt szenvednek az esőzések és a téli fagyok miatt. Míg évekkel ezelőtt még csak néhány centiméteres volt a Csillag utcai bejárat feletti ereszcsatorna okozta vízmosás, ma már több méteres. A belső mennyezeten is ott vannak az évekkel ezelőtti beázások nyomai, hull róluk a vakolat. Ezeket a szépséghibákat is orvosolni lehetne, kellene. A szűkre szabott, vagy esetenként nem is létező karbantartási keretet, talán a város vállalkozásainak, szakembereinek összefogásával, a város értékeit mentő önkéntes segítők közreműködésével is növelni lehetne.

Változatos programokkal

Ennek ellenére a Rétközi Múzeumban kiállítások, egyéni és csoportos tárlatok, hangversenyek, egyedi bemutatók, egyszóval múzeumi rendezvények – Múzeumok Éjszakája, Múzeumok Őszi Fesztiválja, táncház – várják az érdeklődőket. Az 2011-ben egy egyedülálló kiállítás is megvalósult dr. Ratkó Lujza etnográfus, dr. Vofkori Mária a Rétközi Múzeum igazgatója és a helyi önkéntes segítők munkájának köszönhetően: egy hatalmas terepasztalon elhelyezett makettek és babák közvetítésével elevenedik meg előttünk megyénk tájegységeinek mindennapi élete, szokásai, viselete.

Az összefogás erejében bízva

Az elmúlt fél évszázadban nagyon sokan hozzájárultak a kisvárdai múzeum működésének biztosításához, az intézmény megmaradásához. Az értékek megmentéséhez összefogás kell, és a tapasztalataink alapján nyugodtan mondhatjuk eddig az megvolt. Szeretnénk továbbra is azt remélni és hinni, hogy Kisvárdának, – mint Felső-Szabolcs központjának – mindig lesz múzeuma.

Kapcsolódó cikkek

[qbg-related-posts post-type="post"]

Categories: