Napi Talmud – Szánhedrin 41: A részletek számítanak
A My Jewish Learning napi Talmud sorozatát folytatva ma a Szanhendrin 41. lapjánál járunk, ahol a rabbinikus jog egyik alapelvét vizsgáljuk: mikor számítanak a részletek a tanúvallomásban, és mikor nem.
Mózes ötödik könyve 17:6 így rendelkezik: „Akit halálra kell ítélni, csak két vagy három tanú vallomása alapján lehet halálra ítélni; egyetlen tanú vallomása alapján nem szabad halálra ítélni.”
A rabbinikus hagyomány szerint a bíráknak külön-külön
kell kikérdezniük minden tanút, hogy kiderítsék, vannak-e ellentmondások, amelyek érvényteleníthetik a tanúvallomásukat. De vajon milyen ellentmondások számítanak döntőnek? Ráv Hisda így fogalmaz:
„Ha az egyik tanú azt mondja: A gyilkos karddal ölte meg az áldozatot, a másik pedig azt mondja: A gyilkos arirannal (másfajta fegyverrel) tette – ez nem egyezik. De ha az egyik tanú szerint a gyilkos ruhája fekete volt, a másik szerint fehér, – ez egyező vallomásnak számít.”
Ebből úgy tűnhet, Ráv Hisda különbséget tesz a bűntetthez közvetlenül kapcsolódó részletek (például a gyilokfegyver) és a járulékos
körülmények (például a ruházat színe) között. A tanúk vallomása csak az előbbiekben kell, hogy megegyezzen, az utóbbiakban nem.
A Gemara azonban idéz egy bráitát, amely másként fogalmaz:
„Ha az egyik tanú azt mondja: A gyilkos karddal ölte meg az áldozatot, a másik pedig azt: arirannal ölte meg; vagy ha az egyik tanú szerint a gyilkos ruhája fekete volt, a másik szerint fehér – mindez nem egyező tanúvallomás.”
Mivel Ráv Hisda amóra (későbbi korszak rabbija), a bráita pedig korábbi és tekintélyesebb forrás, úgy tűnhet, hogy Ráv Hisda véleményét felülírja a bráitá. A Gemara azonban nem hagyja ennyiben: megpróbálja feloldani az ellentmondást a két álláspont között.
Előfordul, hogy ilyen esetben a Gemara egy második
bráitát idéz, amelyből Ráv Hisda nézete levezethető, és ezzel a vitát két
tanna (egyenrangú korabeli forrás) közötti vitaként értelmezi tovább. De a mai dafban más megoldás születik: a Gemara azt mondja, Ráv Hisda úgy
értelmezte az idézett bráitát, hogy az egy kendőről szól, amellyel a gyilkos megfojtotta az áldozatot.
Vagyis ha a tanúk által említett ruha nem egyszerű
ruhadarab , hanem maga a gyilkos fegyver – egy sál, amellyel a fojtás történt –, akkor a bráitá már nem mond ellent Ráv Hisda elvének, miszerint csak a bűntett lényegére vonatkozó részletekben kell teljes egyetértés a tanúk között.
A Gemara ezután Ráv Hisda nézetét más esetekkel veti
össze, például olyannal, amikor a tanúk a gyilkos kezében tartott fügék
külsejéről vallanak eltérően. A füge ritkán számít gyilkos fegyvernek – mégis, a rabbik ebben az esetben az ellentmondás
miatt érvénytelenítik a tanúvallomást. Ez mintha ellentmondana az eddigieknek, amíg Rámi bár Hama meg nem magyarázza:
„Ez az eset arról szólt, hogy a vádlott szombaton szedett
le egy fügét.”
A judaizmusban kevés bűnért jár halálbüntetés. A legsúlyosabbak között van gyilkosság, házasságtörés, bálványimádás, és a szombat szándékos megszegése. Ebben a történetben tehát a füge a bűn eszközévé válik – mint egy gyilokfegyver –, ezért az eltérő tanúvallomás érvényteleníti a tanúságot.
E vitát olvasva arra a következtetésre juthatunk, hogy a Gemara rabbijai Ráv Hisda álláspontját igyekeztek elfogadni – miszerint a fegyverre vonatkozó tanúvallomásnak egyeznie kell, míg a ruházatra vonatkozónak nem feltétlenül –, és kreatív értelmezéssel olyan módon olvasták a korábbi hagyományokat, hogy azok ne mondjanak ellent neki.
De az is lehetséges, hogy nem a „fegyver vagy ruha” kérdése a lényeg, hanem az, hogyan kapcsolódik az adott tárgy a bűncselekményhez. Ha így van, akkor Ráv Hisda megfogalmazása talán félrevezető, mert a nyelvezet alapján mintha általános engedményt adna a ruházatra vonatkozó ellentmondásokra – valójában azonban csak a bűn lényegéhez kapcsolódó részletekről van szó.
Mivel a forrásokat már csak a talmudi szerkesztés után ismerjük, nehéz pontosan megállapítani, melyik értelmezés az eredeti. Így egy vita, ami ma két olvasó között zajlódna le arról, mi is történik a szövegben; a talmudi gondolkodás új rétegévé válna.
A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
